Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében
már háznak való helet az nagy laposság miatt és vizesség miatt nem találunk, azért alázatosan kérjük, hogy előbbeni széröskerti, melyet vadaskertre fordított és helette az Barátok klastrománá! városon kívül az Közönsiges legelő mezőből három annyit széröskertnek elfoglal . . . nékünk házhelnek oda engedni." 16 A helyzet azonban sokáig nem változott. 1803-ban Demeter Risztó kereskedő a vadaskert mellett épített házat, ,,mivel régi lakóhelye és háza a veszedelmes Duna szakadáshoz igen közelgett és ottan gyarapítani épületeit nem bátorkodhatik." 1 " A következő évben Szajcsan Stipán az urasági szérűskert mellett kapott házhelyet azért, „mivel régi lakháza és helye már majd a Dunába szakadt." 18 Amint látjuk a Duna a város életének nemcsak fellendítője, de időnként nagy veszedelme is volt. A város gazdasági erejének a legfőbb forrása a sziget volt. Ez a roppant nagy árterület a török időben a magyar lakosság menedékhelye volt. Itt állt Kismohács is. Az évente kiáradó Duna sokat változtatott a sziget felszínén. A keresztül-kasul tekergő régi és új medrek, holtágak, mocsaras területek nemcsak ragyogó halászó helyeket adtak a mohácsiaknak, hânem a száraz területen dúsan termő rétek, gazdag erdők ligetes részei az állattenyésztés bázisaivá váltak. A lassan eltűnő Kismohács helyét nehezen áttekinthető szállásrendszer foglalta el. A magasabb, vagy mesterségesen magasított helyeken épült tanyák körül gyümölcsösök alakultak ki, majd sövénnyel kerített karámok az állatok szállásául. Maga a gazda is szívesen tartózkodott kinn a szigeten épült házában. Jelentős állatállományát tartotta itt, ami vagyonának egyik legfontosabb bázisa volt. 19 A város kezdetben nem nézte jó szemmel a szállások épülését, de végül is azt megakadályozni nem tudta. 1783-ban még utasításokat ad ki a szigeti füveskertek bekerítése ellen 20 , de a gazdák ekkor már istállókat és aklokat is kezdtek építeni. Nem sokkal utána ezek mellett megjelentek a kis lakóházak is. Egyre többen kerítik körül területüket főleg azért, hogy oda idegen állatok ne tévedjenek be. 1803-ban Bogár János, Vincze Istvántól „istállónak és akolnak való helyet" vett a szigeten. Ugyanez évben Kovacsics Pává és Kovacsics Éva a városi tanácsnál megjelenve a következő cserét jelentették be: „Kovacsics Éva kimutatott a Kandónál egy magasabb darab kaszáló földet szállás helynek . . ." 21 Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szigeti szállások hasznát nemcsak az állatok számában, gyümölcsfákban lehetett lemérni. Az összeírások során szinte lehetetlen volt összeszámlálni a szigeti állatállományt, ezért az összeírások jórészt bemondás alapján készültek s ezzel az adó nagyságából így jócskán le lehetett faragni. Sok panasz merült fel a fák kivágása 22 és az erdők pusztítása miatt is. Leginkább azonban a halászat, sőt az orvhalászat dívott. II. Mohács gazdasági élete A város lakói zömmel földművelő és állattenyésztő parasztok voltak. Az állattenyésztésnek itt különös súlya volt, hisz a roppant kiterjedésű szigeti terület nagy tömegű állat eltartására volt alkalmas. Ma már nehéz képet alkotni arról, hogy a gazdák mennyi állattal rendelkeztek, hisz nyilvánvaló az, hogy a különböző összeírásokba nem a valódi adatok kerültek bele. A szigeten szanaszét kóborló lovak és szarvasmarhák számbavétele úgyszólván lehetetlen volt. Sokszor még maguk a gazdák is bizonytalankodtak egy-egy állat tulajdonát illetőleg. Jószerével csak akkor lehetett valamelyest képet alkotni arról, hogy mennyi állata is lehetett a város gaz-
