Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

tette bezártságát, lassan visszaszállingóztak Kismohács magyar lakói, újak települtek le, a település megindult a városi fejlődés útján. Az 50-es évektől a mezőváros tulajdonképpen már csak a folyó jobb partján feküdt. A túlparti Kismohács lassan eltűnt s helyén a szétszórt szállásrendszer alakult ki.7 Milyen volt Mohács ebben az időben? Korabeli térképeken jól elhatárolhatók az egyes nemzetiségek által lakott városrészek. Az Ország útja vagy Közönséges utca a vásártéren keresztül vezetett a központba a Sóházig. Ez a nyugat—keleti út a város magyarok és szlávok lakta részét vágta ketté. Az észak—déli, széles öreg utca a város főutcája volt, mely a rácok által lakott Duna parti rész és a sokacok által lakott északi rész elválasztója volt. Ez az utca választotta ketté a református magyarok által lakott Duna parti városrészt a katolikus magyarok által lakott nyugati résztől. Egyúttal azonban ez az utca volt, amely össze is kötötte ezeket a városrészeket. A vásártér melletti Ország útja északi oldalán volt a püspöki vadaskert, melytől északra később a Duna kiöntése miatt elpusztult házak lakói kaptak építésre új területeket. A város nemzetiségi elhatárolódásának természetes okai voltak, mely korábbi időkre vezethető vissza. A török elől a magyarság a szigeti Kismohácsra húzódott át, a Duna jobbpartján a törökökön kívül szerbek laktak. A török kiűzése után a délszlávok megmaradtak egy egységes etnikumban, a visszaköltöző magyarok itt már nem juthattak területhez. Ezért a régi központtól délebbre telepedtek le, amely azonban egyáltalán nem volt a mezőváros külvárosa, sőt abban az időben a város súlypontja nemcsak közelebb volt a Dunához mint ma, de kissé délebbre is. Ez elhatárolódásnak lehettek vallási okai is, mint az a református és katolikus magyarok esetében volt, de semmiképp sem volt ez következménye az együtt élő népek egymás iránti ellentéteinek, mint ezt Horváth Kázmér állította.

8 Az általa okként felsorolt verekedések, bicskázások a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint nagyobb arányban fordultak elő a nemzetiségeken belül, mint azok között. Más volt azonban a helyzet az 1769-ben letelepített német zsellérekkel. A püspöki uradalom által letelepített németek ellen sem nemzetiségi ellentét miatt léptek fel a mohácsiak, mint inkább az uradalom eljárása miatt tiltakoztak. A németeket ugyanis az ún. Külső-Mohácson, mely a várostól elkülönülve, attól távolabb nyugatra terült el, lettek letelepítve. Itt volt a franciskánus kolostor és templom, az 1714-ben épült püspöki palota és templom, mely korábban a város plébániája is volt, a tiszttartói lakás, az orgonista háza, az iskolaház és a püspöki vendéglő. Ettől északra állt az a legelő, melyre a püspök a németeket telepítette. Mivel azonban ez a város közlegelője volt, Mohács ezt a területet ezzel jórészt elvesztette. A zsellérek a város terheiben nem vállaltak részt és így ezzel a telepítéssel a mohácsiak jelentősen megkárosodtak. Ezért tiltakoztak tehát. A város részletes leírása 1782-85-ben készült német nyelven. A leírás célja a török elleni háborúba felvonuló hadsereg lehetőségeinek a megállapítása volt. A leírás a környező helységek Mohácstól való távolságának megemlítésével kezdődik, majd rátér a város azon részére, mely a hadiút mellett feküdt. Ez volt KülsőMohács. ,,Ez a hely (ti. Mohács) két részből áll. A püspöki residenciából, a ferences kolostorból, a plébániatemplomból (a régi plébániát érti alatta) és a felújított vendéglőből. Ezek fallal vannak körülvéve. Ez utóbbi az Újvár felől jövő országútra néz. Ezek a szolid épületek Mohácsnak az újonnan épült részében fekszenek." Itt nyilván a leírás az új zsellérházakra céloz. A továbbiakban az ismertetés rátér az óváros leírására: ,,A Sóház, az elemi iskola, ahol még most is állnak egy török másénak a romjai, a Mihály templom, a görögkeleti templom, a katolikus plébánia, a Rókus