Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

1726-ban a sziget birtoka körüli viták elcsendesültek. Negyed százados bizonyítás után (1703—1726) sikerült a pécsi püspökségnek valamennyi szomszéd nagybin tokkal egyezségre jutni. Ezt követően a szigeten folyó faizásban nem akadályozták sem a bács megyeieket, sem a hercegi uradalom falvait, akik a mohácsi provizornak évente meghatározott összeget fizettek. Favágás esetén mohácsi hajdúk ellenőrzése mellett a fa árát külön megfizették. Évtizedeken át természetesen többször megkísérelték a szerződést kijátszani és 1742-ben, 1745-ben is olyan eset fordult elő, hogy egyezség ellenére fát vágtak a szomszéd községek és igyekeztek magukat a fizetés alól kivonni. A negyvenes évek második felében ezek az esetek elszaporodtak. Különösen Kádia sziget területén illetve a környékén lévő erdőkben. Az uradalom határozott fellépése sem segített a terület megvédésében. A keleti szomszéd községek ismét igényt tartottak olyan területekre, amelyek véleményük szerint nem a mohácsi uradalmat illették. Az újra kiéleződő vitában vizsgálat indult, amely igen sok új részlettel gazdagítja a XVlll. század első feléből származó ismereteinket a sziget történetéről és életéről. Több utalás a XVII. század végi eseményekre is rávilágít. E vizsgálat alapján tisztázódott Kádia sziget birtoklásának története és a sziget határa is. A vallomások egybehangzóan megállapították, hogy Nesselrod ellen a főhercegi uradalom indított pert, mert a sziget használatában akadályozta a falvak népeit. Kádia szigeten Konyinitza fok az ún. öreg Dunából kiindulva, mintegy felezte a szigetet. A foktól délre eső szigetrészen mindig a főhercegi uradalom jobbágyai voltak a birtokban. Lőrinc András mohácsi lakos erre így emlékezett: ,,. . . Mohátsi lakostul közönségesen hallotta, hogy Konyinitza névű Fok egyenesen által napkeletnek N. Bács vmegye. felül lefolyó Dunának közepéig hasítaná Kádia nevű szigetet, és ezen Szigetnek Délrül való részit mind nagyemlékezetű Eugenius Herzegh, annak halála után pedig Flges. hatodik Károly Császár és Magyar Országi Király, nem különben ezen Mostanyi Flges. Uraságh, és annak emberei békességben bírták, sőt maga is a Tanú azon sziget mellett föl, s alá hajón járván tapasztalta, hogy ezen Flges Uraságnak Emberei azon szigethben fát vágván el is hordván békességessen bírták. Szántói lakosok pediglen ezen szigethnek kérdésben vett részeiben, ezen Flges. Urasságh tisztjei engedelme nélkül fát vágnyi nem merészeltek . . ."

77 A helyzetkép egész pontosan kiegészül Vékényi György mohácsi lakos vallomásával: „...Kádia nevű szigetet egészben Mohácsiak bírták volna, mind addig, míglen in Anno 1726-ban nagyemlékezetű Eugenius Herczegh Mlgos. Groff Nesselrod akkorbéli Pécsi Püspök eő Excellentiája ellen törvényes pört határok iránt indított volna, de ezen pörnek alkalmatosságával mind szárazon, mind vízen lévő szomszéd helységbeli pörös határokat, mind a két részről arra rendelt Delegatus Bírák említett Mlgok tisztjeivel és embereivel, nem különben külső bizottságokkal együtt megjárván, elvégződött törvényesen, hogy Konyinitza nevű Fok egyenesen által napkeletrü! N. Bács vármegye felül lefolyó Dunának közepéig hasítja Kádia nevű szigetet. Ezt a Tanú nemcsak több mohácsi lakostul hallotta, hanem maga is a Tanú, többekkel együtt említett határjárásokon és után tett megírt végzésen és rendelésen jelen volt. Mely üdőtől fogvást. . . az ide ítéltetett sziget részit szabadon, minden háborgatás nélkül bírták..." Az ellentétek a határperben elsimultak és a mohácsi uradalom és a hercegi uradalom között minden vitás kérdés lerendeződött. A negyvenes évek végén azonban újabb ellentétek robbantak ki a Bács megyei kamarai uradalom és mohácsi jobbágyok és halászok között. 1750 tavaszán és nyarán a bellyei főhercek provizora mohácsi jobbágyok részére az erdőben megfelelő bér ellenében faizást engedélyezett.