Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

követően stagnálás, majd a háborúk miatt hullámzó vonalú népességalakulás figyelhető meg. A XVI. század első felében a magyarság tartja magát, sőt növekedik. Fontos tényként kell megállapítani, hogy az ismert defterek névanyagának összehasonlítása után olyan mérvű népesség cserélődésnek lehetünk tanúi, amelyhez hasonló csak a XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedében tapasztalható. 1554-ben a mohácsi nahie defteré és az 1570-ben készült defter személynév anyagának összehasonlítása több következtetés levonására alkalmas. A népesség, a magyar adózók száma csökkenő tendenciát mutat. 1554-ben 239, 1570-ben 86 adózóval kevesebb, tehát 153. A magyar lakosok neveinek összehasonlításánál megoldatlan probléma elé kerülünk, mert másfél évtized alatt olyan változás ment végbe, amely 98%-os népesség kicserélődést jelent. Ugyanazon városrészben is teljesen új neveket találunk és csak a szokványos nevekről feltételezhető, hogy talán ugyanannak a családnak valamelyik tagja van még jelen. (Nagy, Kiss, Tód, Kovács, Fehér stb.) A Mohács szigeten kialakuló Kismohácsról az eddig publikált török összeírások is hallgatnak, de az semmiképpen sem lehetséges, hogy a város jelentős része a szigetre vándorolt volna.

20 Egyetlen feltételezésre gondolhatunk. 1566-ban Szigetvár ellen felvonuló sereg jelentékeny részét a Dunán szállította fel a török, Mohácsnál tervezték partraszállítani a csapatokat és a lakosság félelmében elmenekült, bár ebben az időszakban úgy tűnik, hogy a viszonyok konszolidálódtak Mohácson és környékén. Végül marad még egy feltételezés, tudniillik az, hogy a lakosság Baranyában a török alatt permanens költözésben volt. A forrás az adózó keresztény lakosság mellett Mohács török lakóiról is tájékoztat. A katonaságról összeállított adatok alapján következtethetünk a szandzsák székhely erejére. A legkisebb létszám 50 fő, a legnagyobb 250 volt. A tüzérség és gyalogság mellett kisebb lovas egység is tartózkodott a mohácsi palánkban. 1568-ban például: 32 müsztahfiz és topcsi, 64 arab és 35 martalóc.

21 A mohácsi őrség a keresztény lakosság adójából és különböző szolgáltatásaiból élt. Nem volt könnyű viselni a 80-as évek kisebb-nagyobb háborúinak a terheit sem. 1587-ben a mohácsi szandzsák bégje is részt vett egy délnyugat-dunántúli szövetségben a szigetvári pasával és a pécsi, valamint az újkoppányi bégekkel. Bár Zala megyében nagy pusztítást okoztak, az egész vállalkozásuk azonban súlyos vereséggel ért véget.

22 Istvánffy históriájában megemlékezett a Mohács körül vívott kisebb csatákról, ahol Sinamus pasa „lovával beleragadt a mocsárba, majd fejlövést kapót.. ."

23 1599-ben valószínű elpusztítják Mohácsot, magyar hajdúcsapatok. Több forrásban találunk erre vonatkozóan részletesebb utalást. II. Rudolf értesítette 1599-ben Albert főherceget, hogy az általa Mohácsra küldött hajdúk az ellenségnek nagy károkat okoztak. Pálffy Miklós 1600 hajdút küldött Mohácsra 1599 júniusában és ugyanekkor Szekszárdot is felégették. Az akció célja az volt, hogy a mohácsi kikötőbe érkező utánpótlást szállító gályákat elpusztítsák vagy zsákmányul ejtsék. Ulésházy István feljegyzésében 1598-ban a hajdúk akciójáról és Mohács elfoglalásáról értesülünk. 1601-ben a török magyarországi csapatai utánpótlásának biztosítására 12 ezer janicsárral az év nyarán Mohács mellett ütött tábort. A következő, 1602. év tavaszán megérkezett az élelmiszer és a hadianyag a mohácsi és a tolnai kikötőbe. 1606-ban újabb török csapatok érkeztek a Mohács melleti kikötőbe és a város alatt táboroztak. 1614-ben a mohácsi bég ismét vereséget szenvedett és a hajdúk elfogták, de a haditanács szabadon engedte. A katonai akciók Mohács és környékének pusztításával jártak. A hajdúk támadásának igen érdekes emléke maradt meg a mohácsi jobbágyságban. A város török bírájának (kádi) a halála és