Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

VÁLOGATOTT DOKUMENTUMOK MOHÁCS VÁROS KAPITALIZMUSKORI TÖRTÉNETÉHEZ - Sándor László—Tegzes Ferenc: Válogatott levéltári források Mohács polgári kori történetéhez (1867-1944)

tartott közgyűlésen egész terjedelmében fölolvastatván 3896/1840 száma alatt kihirdettetett s a rendezés végrehajtására Mailath György másodalispán elnöklete alatt külön választmány küldetett ki. A mohácsi első bírósági rendezett tanács azonban csak 1868-ig állott fenn. A város közönsége — sajnos nem tudott együtt maradni, egységes erővel azon dolgozni, hogy ezen közigazgatásilag fejlettebb keret fölhasználásával a várost naggyá tegye. Demagóg izgatás kezdődött a városi szervezet fönntartása ellen a különböző társadalmi osztályok körében. A bomlás csírái panaszfolyamodványok alakjában a a provizórium idejében kezdődnek s folytatódnak az alkotmányos korszakban: 1867ben már az izgatások eredményeképpen a lakosság hétnyolcad része a rendezett tanács megszüntetését kívánta. — A vármegye törvényhatósági bizottsága a m. kir. belügyminiszternek 9.481/1867 számú intézvényére 1867 évi július hó 15-én tartott közgyűléséből 471/1867 sz. határozatával Kardoss Kálmán bizottsági tag elnöklete alatt helyszíni kihallgatásra egy választmányt volt kénytelen kiküldeni, amely küldetésében Mohácson eljárva azt jelentette a vármegye közönségének, hogy „ezen többség a lakosság értelmetlen osztályát képezi, mely a sok áldozatokkal megszerzett szabadalom fenntartásának kötelezettségérzetét felfogni nem képes; továbbá, hogy a lakosság ellenszenve úgy látszik határozottan nem is a rendezett városi intézmény ellen, mint inkább a provizóriumból származó tanács ellen irányult". Bár a hivatalosan megejtett vizsgálat eredménye a felmerült panaszokat alaptalannak mutatta is ki, a m. kir. belügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértőleg 1867 november 9-én 26 407 sz. alatt kelt rendeletével „Mohács mezővárosának első bírósági hatóságú rendezett tanácsát, jelesül pedig a városi törvényszéket megszüntetendőnek találta annál inkább, minthogy a törvényhatósággal nem bíró városokat arra, hogy saját költségükön törvényszéket tartsanak fenn, kötelezni nem lehet". A vármegye közönsége 1868 évi január 7-én tartott közgyűlésében 9/1868 szám alatt hozott határozatában ezen rendelettel szemben törvényes aggodalmának adott kifejezést, mert a lakosság nem mondhat le szabadalmáról s mert szabadalmat törvényeink szerint csak koronás király adhat és szüntethet meg, végezetül mert Mohács kiterjedt kereskedelme, gőzhajózási és vasúti forgalma méltán megérdemli, hogy első hatóságú bírósága legyen. A minisztérium ezen érveléssel szemben is fenntartotta korábbi álláspontját s 1868 évi március hó 5-én 3.227 sz. alatt fölhívta a vármegye közönségét az idézett rendelet végrehajtására. Ennek foganatosítására 591/1868 sz. közgyűlési határozattal Goócs József elnöklete alatt működött külön választmány bízatott meg. Mohács mezőváros ezzel ismét a községek sorába arra a szintre süllyedt, amelyen a kellő, anyagi és szellemi erők hiányában e kis politikai közületek tömege éli gyámkodó kézre rászorulva a maga jelentéktelen életét. Több mint egy félszázadnak kellett eltelnie, hogy Mohács nagyközség vagyonos és művelt közönsége ismét ráeszméljen arra, hogy a községi sorban tovább meg nem maradhat s hogy nagy perspektívája jövőjét más keretek között kell kiépítenie. Mohács nagyközség a vármegye legnépesebb helye, területére nézve a Dunántúl összes lakott helyei között az első helyen áll a hatalmas területen tekintélyes jövedelmet hajtó ingatlanokkal és életképes üzemekkel rendelkezik, minthogy 16.000 főnyi vagyonos lakossága egy város nagy értelmiségét tömöríti magába, ipara és kereskedelme fejlett s a Duna fekvésénél fogva határán a csonka országnak a nagyszabású fejlődés minden alapfeltételével rendelkezik. Minderre nézve a nagyközség 319/kgy. 1923. sz. egyhangú határozatával pártolólag előterjesztett kérvényükben Leovics János és Társai a mohácsi lakosok, akikre 29 449