Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
VÁLOGATOTT DOKUMENTUMOK MOHÁCS VÁROS KAPITALIZMUSKORI TÖRTÉNETÉHEZ - Sándor László—Tegzes Ferenc: Válogatott levéltári források Mohács polgári kori történetéhez (1867-1944)
művelés" de nem találják meg a személyi kultuszt, férfiak bálványozásai, a nagy dobverést — nem tudják hol van a népkönyvtár, nem akarják tudni, hogy létezik. Az igaz, ez olyan a szerénységben megvonuló, az olvasóközönség fala mögé álló intézmény, ahol csendben észrevétlenül kell és lehet a jó felé a mi köznépünknek oly igen nagyon szükséges művelődés felé irányítva működni, dolgozni. És ez hetenként csak egyszer van vasárnap délelőtt 10 órától 12 óráig. Hát hogyha köznapon is lehetne kikölcsönözni. De sajnos nem lehet. Nincs alkalmas helyiség, nincs kezelőség. Mert ami sok, az sok. Mind amellett nem fáradnék bele, csak volna legalább alkalmas helyisége a könyvtárnak. Az olvasók száma a kikölcsönzés száma oly nem reménylelt, mennyiségben szaporodott és emelkedett, hogy abban a helyiségben a könyvtár többé — a célnak megfelelően — forgalomba hozni nem lehet, szerintem nem szabad, mert ez az ügynek határozottan kárára lenne. Ezt az állításomat nem cáfolhatja meg senki sem, mivel sajnos Mohácson egyedül állok, aki ezt a kérdést tanulmányoztam, ismerem. Pedig az alábbi statisztika bizonyítja, hogy az eddigi egyszemélyi egynapos kezelés mellett is milyen nem reménylett nagy lett a forgalom, ez utóbbi pedig fényesen igazolja azok állítását, akik roppant nagy űrt betöltő áldásos intézménynek mondják a népkönyvtárakat. Tehát más, nagyobb és alkalmas helyiségre van szüksége a mohácsi ingyenes népkönyvtárnak, már csak ezért is, hogy a nagyközönségben felébresztett, meglevő, az önművelődést észrevétlenül és jelentékenyen előmozdító olvasási készséget, vágyat nehogy kisebbítse, elölje, hanem fejlessze. Aki az ellenkezőt állítja, afelől e kettő közül egyikkel tisztába lehetünk: vagy nem ismeri a helyzetet, vagy ha ismeri azt, akkor a helyes a szociális szempontból tiszta irányban való haladást, fejlesztést eltompítani, sőt elnyomni akarja. Jó irányú hasznos könyvet adni a nép kezébe úgy, hogy azt el is olvassa, a társadalomra nézve nyereség. Ezt munkálja a népkönyvtár, hogy milyen eredménnyel, azt szerénységem tiltja megbírálni, mivel annak kezelője vagyok. Hetenként egyszer kiadni könyvet Mohácson kevés. Olyan nagy a könyv utáni vágyakozás, hogy köznapon is kellene kölcsönözni. De nem lehet. Nincs alkalmas helyiség sem pedig a szükséges kezelőség. Azért sürgősen kell aziránt intézkedni, hogy más alkalmas helyiségbe jöjjön a népkönyvtár, ha pedig ez nem lehetséges, jelentést kell tenni ,,a Múzeumok és könyvtárak Országos Tanácsának" afelől, hogy a könyvtár rendelkezésére áll, vitesse más községbe. A könyvtár mai állása a következő: I. -ső sorozatban 368 kötet 436 mű II. -sorozatban 331 kötet 388 mű 699 kötet 824 mű van. Ezeken felül van néhány nem számozott statisztikai könyv. A könyvtár részére érkezett könyv valamennyi megvan, egy sincs elveszve, ez ismét az olvasóközönségem dicséretére emelem ki. A könyvek között van nem egy — amely 5. 10. 15. 20. 30. 40, sőt 96 koronát ér. Ami a belérértéket és tartalmat illeti, kijelentem, hogy a mohácsi közkönyvtárak között már most is az első helyen áll. De hiszen ez nem olyan különös valami, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy az Országos Tanács mindig kiváló akarattal viseltetett népkönyvtárunk iránt oly annyira, hogy meg merem kockáztatni azon állítást, hogy ha a könyvtár részére való építkezésről lett volna szó, az országos segélyből e célra a Mohácsnak is juthatott volna nem kis összeg. Az olvasóktól az olvasásért külön díjat szedni szabályzatunk szerint tiltva van, de
