Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK MOHÁCS NÉPRAJZA KÖRÉBŐL - Sáfrány Zsuzsanna : A mohácsi csata emléke egy néprajzi tárgyon

pécsi múzeumba

4

, Reuter Camillo ajándékozta édesapja, néhai dr. Reuter Camillo pécsi egyetemi tanár magángyűjteményéből. Az ajándékozó közlése szerint az 1926-ban rendezett jubileumi ünnepségek tiszteletére készült Mohácson.

5 (Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy spontán létrejött alkotásról vagy megrendelő által sugallt faragásról van-e szó.) A mohácsi vész évfordulóján tartott ünnepségek nagy lendületet adtak a témával kapcsolatos irodalmi művek megjelenésének, nagy az előrelépés a folklórkutatások területén, sőt a mohácsi II. Lajos Múzeum ügyét is segítették. A mohácsi téma a nép ajkán is felfelbukkan, de néhány futó sóhajon kívül költői emlék nem beszél Mohácsról. E témával foglalkozó teljes irodalom'

5 felsorolására nem vállalkozunk most, csupán utalni szeretnénk a szellemi értékek gazdagságára a tárgyiakhoz képest. Vagy talán mindig csak emlékünnepélyek, évfordulók hatására bukkan fel újabb adat, ismeret a feledés homályából? Mindenesetre legyen tisztelgés (a 450 év előtti hősök emlékénél) ez a néhány sor e kiemelkedő, gyűjteményünkben egyedülálló tárgyról!

7 Kezdjük az egyszerű leírással, anyag és technika ismeretetésével : a 61.243.1. Itsz. keményfából faragott, esztergált kampósbot végén kopásvédő csontgyűrű látható. A botra tekerődző kígyó domború faragású, testén vésett vájatokkal, szemét rézberakás jelzi, a díszítmény a kígyó által határolt mezőben foglal helyet, a kompozíciót összefüggésében csak a kiterített rajz elkészülte után szemlélhettük. A kampót rézszegecsekkel kivert ,,gyűrűk", s a gyűrűk között elhelyezkedő vésett, függőleges vájatok díszítik. Ezt egészítik ki az intarziás megoldású alumínium és csont körgyűrűk, a világos-sötét fa berakás, amely a kampó merevítésénél is díszként szolgál. A kampó függőleges részén (a kígyó fejével egyvonalban) három koncentrikus kör látható, alumínium- és csontberakással. A bot fogójának fej alakúra szélesedő vége szintén csontberakásos, mintha szemet illusztrálna. A karcolt, égetett díszek, valamint a vésett vájatok feketék, a sárgás alapszínt pedig a lakkozás fénylővé teszi. A sematikusnak tűnő, de legjellemzőbb vonásokat magukon viselő figurák megrajzolásakor egyetlen faragókést használt alkotója; vagy a bizsók hegyével karcolt vagy a megtüzesített pengével égetett módon, apró, szaggatott vonalak együttese alakítja ki a díszítményként szereplő történelmi eseményt. Minden mélyebb elemzés nélkül is feltárul szemünk előtt a két szembenálló erő, a török táborból, rendezett sorokból kiszakadó harcosok tömege ágyúikkal, szemben velük a magyar katonák és lovasok áradata, háttérben a települést jelző házak, fák, bokrok, kerítések. A két tábor térbeli elhelyezkedése szinte mértani pontosságú, az összeütközés jelenete a bot szárának középpontjába került, itt a legdinamikusabb a cselekmény. A tragikus kimenetelű mohácsi vész ábrázolása nem a történelmi tényeknek megfelelő, hanem alkotója érzelmi állásfoglalását példázza. Nem a reális erőviszonyokat tapasztalhatjuk a rajzon, hiszen a hatalmas (150 000 fős) török sereget mindössze harminchárom figura jelzi a magyar katonák félelmet nem ismerő bátor előretörésével szemben, ők viszont ötvenegyen vannak, holott tudjuk, hogy a magyar sereg létszáma huszonháromezer volt. A naiv megfogalmazás ellenére a technikai biztonságnak lehetünk tanúi, sőt az apró vonalakból alakított részletek a cselekmény megértéséhez szükséges minden fontosabb jegyet magukon viselnek, mint pl. a félhold, turbán, kard, zászló stb.) Nem öncélú, térkitöltő vonaljáték egyetlen karcolás sem! Ember, állat, fegyverek, a környezet elemei egyforma hangsúllyal szerepelnek a bot „testén", az esemény, a történés a fontos. Mint egy folyam hömpölyög, hullámzik végig a finom vonalú „rajz" a fán, s amerre a kígyó tekeredik, fejével a feliratra mutat, szinte aláhúzva, konkretizálva, mely történelmi esemény indította alkotóját a munkára. A kígyó, mint motívum sok faragáson jelentkezik, sőt szinte minden boton meg-