Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK MOHÁCS NÉPRAJZA KÖRÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: A mohácsiak halászata a XVIII. és a XIX. században

ma volt, melyet több évig kellett tanulni még a mohácsi halászcéh megalakulása előtt is. 1763-ban egy mohácsi lakos eladta szőlőjét ,.mivel által látta, hogy két úrnak nehéz legyen szolgálni, Szőlőtis egy időben munkálni, Tanya mesterséget is űzni és tanulni."

8 A tómesterek (lat: magister piscinarum) — később vagy az uradalom halász-szakemberei, vagy egy-egy halászóvíz bérlői, felettük a tavak ispánja (lat: spanus piscinarum) állt, aki felügyelt tevékenységükre, és esküttjei (lat: piscinarum dominalium juratus), segítségével beszedte az uradalomnak járó részt vagy bérösszeget. Azok felett a tómesterek illetve halászok felett, akik a város területén, tehát az uradalomnak fenntartott vizeken kívül fogták a halakat, a halász-eskütt állt (lat: iuratus piscationis), aki hivatalból minden nagyobb halászáson jelen volt, hogy a részt a városnak abból kivegye, vagy pénzben szedje be. A Duna mentén egy-egy faluban ennek a tóbíró felelt meg; a mohácsi halászó vizek bősége és kiterjedése lehetett az oka annak, hogy e bizalmi embereket nem bírónak, melyből egy faluban egy szokott lenni csak, hanem esküttnek nevezték el. Amíg tehát a tómester elsősorban a halászat szakembere, a halász-esküt hites adószedője és ellenőre volt annak. A legjobb, az uradalomnak fenntartott elsőrendű halászó vizek után következtek a kisebb-nagyobb időszakosan megnevekedő vízzel rendelkező sekélyebb tavak, holtágak és medrek, melyek felett a város rendelkezett, melyben csak a vízért bért fizetők vagy a zsákmányból részt adók halászhattak. Az uradalommal folytatott perek és szerződések során úgy látszik, hogy ezeknek haszonvételét és egyáltalán a szabad halászat jogát a város már a XVlll. sz.-ban egy összegben, az árendától függetlenül megváltotta, és ezt az összeget részint az értékesebb másodrendű vizek további bérbeadása, részint a beszedett rész értékesítéséből fedezte. Voltak olyan esztendők, hogy az uradalomnak előre kifizetett összeget a város nem tudta behajtani a lakosokon, ill. azokon, akik nagyobb területekre kizárólagos halászati jogot váltottak.

9 Ahhoz, hogy az élő Dunától elszakadt holtágak, tavak friss víz- és hal—utánpótlást kapjanak, szükséges volt azokat mesterséges csatornákkal, úgynevezett fokokkal összekötni az élővízzel. A Duna vízszintje változásának megfelelően e fokokban hol be, hol kifelé folyt a víz és a vízzel együtt a halak is. Egy egy nagyobb halászó tó lehalászására is ezek a szűk csatornák voltak a legalkalmasabbak; ugyanis a halak amikor megérzik a víz apadását mind az élővíz felé igyekeznek. Amikor a XVlll. század elején az uradalom a legjobb 4 tóban, mint uradalmi halászó vízben a halászatot a jobbágyok számára korlátozta, valószínűleg elmulasztotta a két legfontosabb tó, a Földvári Tó és a Csök Duna közös fokja, az Ostyafok használatának szabályozását s azt a jobbágyok, bizonyosan tiltakozásul és bosszúból is nem csak apadóra (vagyis apadáskor), hanem dagadóra (vagyis áradás idején), amikor a víz és hal az ártérbe kifelé igyekezett, rekesszel lezárták. Ez kétségtelenül sértette az ártér használatában kialakított hagyományos jogszokást és az uradalom a megyéhez fordult orvoslásért. A kihallgatott tanúk azt vallották, hogy „minden bizonynyal a kérdéspe vett, közönségesen Ostya foknak nevezett vízkapunak bezárása nagy és jóvátehetetlen kárt hoz Földvári Tó és Csök Duna nevű halastavakra, mivel e kapun mint Kanálison a kiáradt Dunából az említett halastavakba a halak bemenni szoktak. A kapu lezárása a halak bemenetelét a fent nevezett halastavakba megakadályozta és azokat minden haszonvételtől teljességgel megfosztja."

10 Sajnos a megye ítéletét nem ismerjük, nyilván érvényt szerzett a régi, egészen napjainkig élő, száj-hagyományból is feljegyzett jogszokásnak, és áradáskor kötelesek voltak az Ostya fok rekeszeit nyitva tartani. Nem lehet talán véletlen e fok Ostya neve. Ostia latinul kaput jelent és más helyről latin nyelvű oklevelek többek közt e