Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben
az esküiteké: 125 Ft, a főkapitányé: 325 Ft, a főjegyzőé: 500 Ft pénzben, szolgálati lakás, négy szekér széna, 12 öl fa és 6 hold föld, a pénztárnok évi fizetése: 375 Ft, az árvák gondnokáé ugyanennyi, a pandúrok 71 Ft 40 krajcárt kapnak, az erdőőrök 100 Ft-ot, a hegyőrök 50 Ft-ot, a kéményseprő 40, a gyepmester 30, a város kocsisa 200 forintot kap. Ugyanezen a jegyzéken szerepelnek a középiskola tanárai: ,,a Tiszt. Páter Professzorok" 1800 forint fizetéssel, meg a ,, Pater Professzorokat hordozó kotsisok" 415 Ft költséggel. Megtudjuk azt is, hogy a magyar elemi iskolában az I. osztály mestere, aki egyúttal kántor is 647 Ft fizetést kap, a II. osztály mestere pedig 500 Ft-ot és 100 Ft lakáspénzt. A német oskola mestere 300 Ft évi fizetést húz, de innen kap évi 100 forintot, minthogy „A Varasban való Két Toronyórák esztendeig való feli húzása és rájuk vigyázása Lititatiora bocsájtatván, több mestereknek jelenléttében legolcsóbban kivette" — Kis József kovácsmester is.' 4 A személyi kiadások tehát hatalmas részét kötötték le a városi jövedelmeknek, pedig ehhez az összeghez még hozzá kell számítanunk „Diurnumok-útiköltségek" rovaton szereplő 1000 Ft-ot. Ez az összeg harmincadat, 3,33 százalékát teszi ki az évi kiadásoknak. A fent említett hatalmas apparátusnak ugyanis bármelyik tagja mozdul: kocsmaárverésen, széna-sarjú gyűjtésen, fa vágatáson, szállításon, útjavításon, híd építésen, piaci árellenőrzésen stb. vesz részt, mindig napidíj jár, s ha utazni kell, akkor úti költség is. íme az ügyész két útiszámlája 1842-ből: „Lehotzky György Város ügyész a Méh és Bárány Dézmának eltörlése tekintetéből beadott panasz levélnek Budán a Nagy Méltóságú Helytartó Tanácsnál leendő előmozdíttása, illetőleg személyes információ végett Budán tett utazásáról a költségek jegyzékét beadta." Ugyanő... ,,A Várost érdeklő több rendű Ngs megyei, az utóbbi köz gyűlésen hozott határozatoknak kiírása végett Pécsre menvén, ezekért 7 forintot kifizetett légyen." 75 Az került csak sokba, ha a nemesi vármegyénél kellett reprezentálni. Olvassuk csak el ezt az 1845-ből való elszámolást: ,,. . . Majláth György megyei rőispányi helyettes Eő Méltóságának ünnepélyes hivatalba igtatása alkalmával a Tanáts tagjai, egyenruhás polgárság és kotsisoknak Pétsen való tartására: 503 forint 45 krajcár." 7 " (Ez az összeg fedezte volna az uradalomnak fizetett évi árendát is!) 1836-tól igen sokba kerültek az ágens urak, akiket azért fizettek Budán és Bécsben, ,,hogy a város előmenetelét és boldogságát eszközöljék". Ők kérték, hogy ,,az érdemes Hatvanosságtul megrendelt kiküldöttség (Kreszits György bíró és Erdeődy János kapitány) feljöjjön", akik „egyszersmind megkéretnek a Város boldogságának előmozdítására." 7 ' 1840-re már kimerültek az anyagi tartalékok és azt kérik a város vezetői, hogy ,,. . . mind a Privilegium kieszközlésére, mind pedig más ehhez kaptsolt szükségesekre öszvesen 7600 forintot vettessenek ki a jelen adóba."' 8 (Itt van az a szabályt erősítő kivétel, amikor a város nem tudta kigazdálkodni az összetorlódott kiadásokat és kénytelen volt adóval terhelni polgárait.) A drága apparátus mellett a városgazdaság másik nagy tehertétele — a Duna. Egy-egy évben Duna partokra, sarkantyú építésre, mérnöki tervekre stb. mintegy 2500—3000 Ft megy el a kimutatások szerint. Ki tudná azonban kiszámítani a rengeteg közmunka értékét, amit korszakunk első felében végeztek még a mohácsiak, meg azi a rengeteg anyagi eszközt, fát, követ, kavicsot stb., amit éppen a 30-as években nyelt el a Duna, és ki tudná kiszámítani, hogy a sok hiábavaló erőfeszítés milyen mértékben csökkentettte a város teherbíró képességét. Korszakunk legelejéről, 1825. évből jegyeztem ki az alábbi kérvényrészietet, amelyet írói a Tekéntetes Nemes Vármegyéhez címeztek: „Mi szegény Mohátsiak, kik Városunk védelmére intézett Munkában már azon túl is tsak pihegünk, Térdeinkrül folyamodunk a Tettes Ns Vármegyéhez, ne engedje, hogy ... a Forgói által metszések árkában találjuk utolsó veszedelmünket." — A másik kérvényben meg azt írják, hogy a Dunából „ki-
