Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

hat száz kilencven Négy forint ötven krajcárokat ált adtam légyen, ön alá írásommal Valósíttom." (Aláírás: ...a volt kamarás.) Ezután (C alatt) következik a „Kimutatás a vármegyei és városi adó teljesítéséről." Kiderül belőle, hogy a mohácsiak ebben az évben 3000 forintnyi adóval maradtak hátralékban. (A vizsgált korszakban soha nem volt olyan év, amelyben ne lett volna adóhátralék.) Itt értesülünk arról, hogy Mohács város hadiadója 1840/41. évben 4144 tt 8 krajcár. A D. alatti kimutatás már a háziadó 2553 forintnyi összegéről ad tájékoztatást. Ez alatt következik „Feli Jegyzése ama kész pénzbeli Jövedelemnek, melly Szabadalmas Mohács várossá pénztárába 1840/41. évben kőbányából bevétetett." Ha figyelmesen tovább lapozunk a kimutatások között, akkor már itt értesülhetünk arról, hogy Mohács város jövedelemforrásainak legnagyobb részét árenda útján hasznosította. F-től N-ig az alábbi árendákkal találkozunk: „Országos vásári haszonbérből bevétetett": 4325 Ft, „Mészárszékek haszonbéribül . . ." 1450 Ft, „Kortsmák haszonbéribül . . ." 9206 Ft, „Boltok haszonbéribül . . ." 350 Ft, „Külső pajta árendábul . . ." 250 Ft, „Heti Vásár Árendábul . . ." 421 Ft, „Zsidó konyha haszonbéribül" 90 Ft.

29 A további pontok hasonló módon tájékoztatnak az új lakosok által befizetett taxa összegéről, a „Pintze haszonbérrül", sőt azt is megtudjuk részletesen, hogy a városi tisztviselőknek és szolgáknak mennyi volt a fizetése. (Erre a kérdésre azonban még részletesen visszatérünk.) A mellékletek A-tól Y-ig futnak többé-kevésbé fontossági sorrendben, de közöttük talán legérdekesebbek az R alatt közölt „Elegyes jövedelmek", mert ezek a mindennapos gyakorlat egyébként hozzáférhetetlen mozzanatait idézik fel számunkra. Böngésszük csak át együtt a több, mint 300 közül némi önkénnyel kiemelt alábbi öt tételt: „A váras vékáját egy zsidó használván"... 2,30 Ft, „Balatinatz eskütt Úr káposztás hajótul karópénz" . . . 5,30 Ft, ,,. . . boros hajótul" . . . 9,10 Ft, „Kapitány Úrtól büntető pénz" ... 4 Ft, „Bég rétyi széna ára feiben" . . .4 Ft, „Licitatio útján eladott üvegekért" . . . 3,55 Ft.

30 így folytatódik s duzzad végül hatalmas köteggé egy-egy Számadás, unalmasnak tűnő számsoraival őrizve az egykori tisztviselők gondosságát, a gazdálkodás eredményességét, vagy eredménytelenségét. Ennél az utóbbi gazdasági évnél deficit született, sok gondot okozva a kortársaknak. A kutató azonban gyakran inkább nyer, mint veszít az ilyen esetekkel, hiszen a deficit körüli viták betekintést engednek számára azoknak az ellentéteknek a világába is, amelyek gyakran robbantak ki a leggazdagabbak soraiból álló belső tanács és a lakosság széles rétegeit képviselő hatvanasok között. Itt például a költségvetési mérleg azt mutatta, hogy 23 664 Ft 30 krajcár kiadással csak 18 708 Ft 32 krajcár bevétel ált szemben. A belső tanács és a Nagytanács természetesen tisztában volt azzal, hogy a különböztetet valahonnan elő kell teremteni. A vita (jelezve az osztályhelyzetet is) az előteremtés módjából adódott. A belső tanács pl. azt javasolta, hogy a 4955 Ft 32 krajcár különbözetet „. . . a lakosok közt eránylagos viselés miatt fel osztandó légyen". Ezzel szemben a hatvanossági ülés határozata szerint arra kell törekedni, hogy „. . . a költségeknek Szoros gazdálkodás általi kevesbíttése, s a jövedelemnek gyarapíttása által, egyiket a Másikával pótlólagos kivetés nélkül fedezhetni lehessen".

31 Ez a határozat egyúttal egész korszakunkra vonatkozóan a legtömörebb megfogalmazása a Hatvanosság által kívánt gazdaságpolitikának. Aligha tudnánk alkalmasabb befejezőt találni ennek a fejezetnek a végére, mint azt a véletlenül megmaradt levelet, amelyet az általunk ismertetett Számadás készítője írt a „Nagyérdemű Tanácshoz", amikor letelt egy évre szóló megbízatása. A kor hivatali gyakorlatát (hogy ti. a választott tisztviselőknek az év leteltéve! le