Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

évi határozat: „Báts Vármegyében a marhavész ismét kiütvén, erről rendelés tétessen: A Pandúrok a Szigetbe küldetvén, ezek szoros vigyázattal legyenek, hogy semmiféle marha ide az határunkba ne eresztődjön."

21 A másik forrásban a kapitány a főszereplő: „Erdődy János Kapitány és Czelinácz János Tanátsbeliek jelentik, miképpen a Ngs Megye fő orvossának Dr. Hermann Jánosnak hivatalos felszóllíttásánál fogva a veszett farkas által az emberek és marhákban tett károk vizsgálata és czélszerű rendeletek tétele végett két napokat a Szigetben töltvén és a megharapott két gyermeket tisztelt Orvos Úrnak ápolása alá hozván a megveszett marhákat agyon lövették légyen . . ."

22 A város kapitányával sokszor találkozunk még, hiszen ott lesz minden széna és sarjú kaszálásnál, utak karbantartásánál, hidak javításánál, közmunkák szervezésénél, ő helyezi el majd a városba érkezett katonákat, gondoskodik forspontról stb. Az albíró mellett ő lesz a városgazdaság egyik fontos kulcsembere. Az eleven heti piacairól s nagyforgalmú országos vásárairól híres Mohácson jelentős gazdasági funkciót töltött be a vásárbíró is. Több jel is mutatja, hogy Mohácson a gazdasági apparátus kiépítésénél a pécsi tapasztalatok mellett, a másik egyházi mezőváros, Eger tapasztalatait is gyakran vették figyelembe, (Eger több statútuma megtalálható a Baianya megyei Levéltárban a mohácsi iratok között), s ezért felhasználhatjuk Eger 1793. szeptember 9-i instrukcióját, amely az alábbiakat tartalmazza a vásárbíró feladatairól: A bíró köteles maga vámolni, ezt a munkát nem bízhatja hajdúira. Hajdút, baktert magánszolgálatra senkinek sem adhat. A piaci jövedelmeket maga inkasszálja, az árakat ellenőrzi, munkájáról naponként feljegyzést készít, ha távozik, meghagyja, hogy hol található, a hajdúk és bakterok cirkálására gondosan ügyel, az árestomokat is ellenőrzi s állapotukat a bírónak jelenti . . . végül . . . pontosan elszámol a jövedelmekkel.

23 Minthogy a városgazdálkodás irányítása, ellenőrzése szempontjából igen jelentősnek tartjuk a Hatvanosság tevékenységét, amely a Gazdasági Választottság Elölülőjének tevékenységében csúcsosodik ki, igyekszünk kissé közelebbről megvizsgálni a Szószólló munkáját. Korabeli források így összegzik a Szószólló gazdasági szerepét: „A városi gazdaságoknak igazgatására és kormányzására a kormányzásoknak különbféle nemei vágynak, úgymint Arendabéli, vagy Polgármesteri, vagy Uradalmi tisztségbéli, úgy a szokásokhoz és a Gazdaságbéli kormányzás környülállásaihoz képest... a Népszószóllók vigyázni fognak, mindenekrül megtévén tudósításaikat a Választott Községnek." Hogy konkrétan milyen gazdasági feladata volt ennek a funkcionáriusnak, aki szükségképpen élvezte a választók bizalmát, arról sok mindent elárul az alábbi néhány sor: „Ha némelly Visgálások, vagy Szemlélések a városi Épületek, Quártély Házak, Határok, vagy Erdők és azoknak vágásbéli rendtartása, Hidak, Utak, ezeknek megjobbítása, a tűz oltására szükséges eszközök iránt történnek, ez illyenekhez, minthogy ezek közönségesen a várost érdeklik, a Népszószólló a Választott Községnek egy tagjával mindenkor hozzá fog járulni." E sokféle részterület után vessünk még pillantást a Népszószólló talán legfontosabb funkciójára, pontosabban arra a módra, hogy korunkban a városi pénztárak ellenőrzése történt. íme a pontos utasítás: „A Cassák Károsítása elmellőzése végett a Népszószólló a bíró által kinevezendő Tanácsbelivel a Cassáknak minemű kárban való létét minden fél esztendőben, vagy a Környülállásoknak megfelelően többször is véletlenül meg fogja vizsgáni . . ." (Ebben a pénzszegény korszakban szinte állandóan ott bujkál a választókban a gyanú; nem ragad-e pénz a köz pén-