Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

galom emelkedése folytán állandóan nőttek. Az 1928-as üzemi évben, amely február 3-tól december 24-ig tartott, szállított összesen 334 031 személyt, motorosokon pedig 95 7ó6 főt. A személyeken kívül átvittek a Dunán 15 939 kisállatot, 5018 számosjószágot, 10 402 egylovas és 68 801 kétlovas kocsit. A világgazdasági válság kezdő évében, 1929-ben Mohácsot is sújtotta a gazdasági válság. Bár a termés jó volt ebben az évben, a gabonaárak olcsósága miatt a termelők alig tudták behozni a termelési költségeiket. Ugyanekkor az iparcikkek ára mintegy négyszeresre emelkedett. A piac szűkült, a gabona egy része fölöslegként maradt vissza. Nemcsak a mezőgazdaság volt súlyos helyzetben, hanem az ipar és a kereskedelem is, amit mutattak a válság éveiben a kényszeregyezségek, a csődök, az ipari lemondások. A növekvő munkanélküliségen munkaalkalmak teremtésével próbált a város enyhíteni. A következő években a gazdasági válság csak fokozódott. A munkanélkülieket és a segélyre szorulókat összeírták, pénz- és adománygyűjtést rendeztek, majd népkonyhát állítottak fel. A nincstelenek között tűzifát és szenet osztottak ki. Az összeírt munkanélküliekkel kisebb városi munkákat végeztettek családtagonként naponta 6.5 kg lisztért. Egy család egy hónapban azonban csak egyszer dolgozhatott. A kisipar válságát az is mutatta, hogy az iparossegédek nem kaptak munkát, a tanoncok számában pedig feltűnő apadás mutatkozott. Amíg Mohácson 1926-ban 220 tanoncot szerződtettek, addig 1931-ben csak 84-et. A gyáripar helyzete is nehéz volt. A Mohácsi Selyemipar R. T., amely legtöbb munkást foglalkoztatott a városban, 1932 végén üzemét beszüntette és 150 munkását elbocsátotta. Egyedül az Alt-féle bőrgyár működött, ha sok nehézséggel is. A nyomor enyhítése és a munkanélküliség leküzdése céljából a városnál ínségjárulékot vetettek ki, amely új adónem behozását jelentette. Csak 1933-ban lehetett érezni, hogy a tőkés viszonyok gazdasági hanyatlása kezdett megállni. Ebben az évben kezdte Mohács lakossága is köztartozásait rendezni, míg a válság előző éveiben 90%-os adóhátralékban volt a lakosság. De Mohács város életében nemcsak a gazdasági válság kezdete tette emlékezetessé az 1929-es esztendőt, hanem egy fontos közigazgatási változás is, amely mély nyomot hagyott a városok életében és egészen a második világháború végéig fennállott. Ugyanies ekkor lépett életbe az 1929:XXX.tc, amely Mohácsnak, mint fiatal r.t. városnak különösen meglepő közigazgatási szervezeti változást jelentett. E törvénycikk szerint 1929. július 1-től a város jellege és egyszersmind neve nem „rendezett tanácsú város", hanem ,,megyei város". Nemcsak a város nevéből törölte a törvény a tanács szót, hanem a város kormányzásából ténylegesen is. A városi tanács megszűnt és annak hatáskörét a polgármester vette át. Minden olyan ügyben, amelyben eddig a tanács volt az illetékes, mostantól kezdve a polgármester intézkedett. Ezenkívül Mohács városnál a képviselőtestület tagjainak a száma 156ról 60-ra csökkent, így a város 30 választott és 30 virilis képviselőt küldött be a képviselőtestületbe. A város lakott területét öt közigazgatási választó kerületre osztották fel/*

8 A Margitta sziget felé való dunai átkelés mindig fontos kérdés volt Mohács közigazgatásában. Hiszen ezt a célt szolgálta a révátkelés megszervezése is. Tehát a szigettel való összeköttetés javítása mind a város vezetőségének, mind a lakosságnak állandóan felszínen tartott, nagyfontosságú kérdése volt. Nem sokkal a rendezett tanácsú várossá való átalakulás után az 1924. október 31-i közgyűlésen merült fel egy Duna-híd megépítésének a gondolata, amelyet akkor az új képviselőtestület is egyik legfontosabb feladataként jelölt meg. Békésebb időben, jobb gazdasági viszonyok között egy állandó jellegű dunai közúti híd meg-