Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

Kálomisták tractatiójára, vagy prédikátor fogadására: 30 font marhahús, 3 akó bor, 4 icce égetett szesz, 30 icce bor úrvacsorához. Ha többet költenek, fizessék maguk. Rácok tractatiójára: 25 font marhahús, 2 akó bor, 3 icce égetett szesz. Azt a 8 ft-ot, amelyet eddig (marha)nyelvek megváltása fejében jogtalanul kapott a bíró a mészárszéktől, a város kasszájába kell befizetni. A mészárszékektől járó faggyút a bíró házához kellett szállítani a jövőben is, de ezt ezután a bíró nem fordíthatta a maga szükségleteire, hanem a város céljaira kellett felhasználni. A bíró áldomására a hat tizedre 6 akó bort állapított meg a közgyűlés. Kaszálás idejére ugyancsak 6 akó bort szabott meg a kaszásoknak. A gyűjtők, boglyarakók, szénahordók azonban áldomás nélkül tartoztak a munkát elvégezni. Az új bíró a régi bíró számadásait tartozott megtéríteni, nem úgy, mint eddig a 30 ft-ot elvesztegetni, hanem köteles volt róla elszámolni. Ennyi összeg járt tehát a leköszönő bírónak a számadások elkészítéséért. Ugyanígy el kellett számolnia a bírói számadáskor tartott áldomás anyagáról, nevezetesen a 30 font marhahúsról, a 2 akó borról, a kenyérre járó 1 ft 50 kr-ról, a 3 icce égetett szeszről. A két adószedőnek, más huzamos munkát végzőknek, vagy a városháznál szolgálatot teljesítőknek 30 kr. napidíjat állapított meg a közgyűlés. Dézsmára, vagy más nem várt szükségletre a bíró házához 50 font só szállítását rendelték el. Négy kisbíró fizetése egyenként — — — — — — — — — — — 25 ft, 4 akó borát mindenki kimérheti, de a tiszta haszon feletti jövedelmet a város pénztárába adja, 3 pár bocskor. A bérekre, járandóságokra vonatkozó határozatokat szigorú általános rendszabályokkal zárták. Elrendelte a közgyűlés, hogy akár bírók, akár mások torkos pazarlásai, csordások, ökörpásztorok, bikagondozók, lövöldözők, vagy mások részegeskedései szűnjenek meg. Pincékben hordó borok és akó pálinkák a város számára ne tartassanak. A bíró házánál való evéseket, ivásokat is eltörölte a közgyűlés.

7 Bár a városi (belső) tanács tagjaitól megkövetelték, hogy írni tudó emberek legyenek, amíg a pénztárosi (kamarási) feladatokat egyik esküdtnek kellett ellátni, ez volt a legterhesebb állás. Az 1777. évi restaurációs gyűlés úgy választotta meg a hat esküdt közül az egyiket kamarásnak, hogy 1000 tallért, mint óvadékot helyezett el a város kasszájában, amelyet pecséttel zárt le a magisztrátus. Más alkalommal a mohácsi borbély-sebész vállalta az esküdtek közül a városi pénztárosi feladatokat. Amikor 1782-től kezdve a városi esküdti tisztségtől függetlenült a kamarási állás, még nehezebb volt a betöltése. Hozzájárult ehhez, hogy még a vármegye is állandóan szorongatta a várost az adófizetésekért, ami csak növelte a perceptor teendőit és felelősségét. Kablár György kamarás inkább lemondott hivataláról, mintsem a pénz beszedését végezze. Ezért a belső tanács a kamarási állás betöltésére vonatkozóan megkérdezte a hatvanasokat (küldő tanács). A hatvanasok a belső tanácsra bízták, hogy keressen alkalmas embert, aki el tudná látni a perceptori feladatokat és ha már ilyen emberre akadt, akkor tegyen majd előterjesztést a belső tanács új kamarás választása iránt. Csaknem egy hónap telt el, amikor sok tanácskozás és javaslat után végül is megválasztották az új kamarást, aki csak bizonyos gondolkodás és rábeszélés után fogadta el megválasztását. Néhány év múlva is már megtartották a tisztújító közgyűlést, de kamarás még