Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

üzem termelési értéke 1942-ben 53 782 pengő, a megyében ebben az iparágban termelt összegnek mindössze 0,5%-a, ami azért nem meglepő, mert Baranya megyében ehhez az iparághoz tartozott a Pécsi Gázgyár, a Pécsi Brikettgyár, több keményítőgyár, melyek aránylag magas összegű árut termeltek. Ez a szappangyár egyébként kapacitásának mindössze 50%-át tudta kihasználni 1942-ben.

79 Figyelemre méltó az a rendkívüli ügyes propagandamunka, amellyel valóban jó minőségű árúját propagálta.

80 Nyomdaipari üzem, mely gyárnak minősülhetett volna, Mohácson nem volt. Mindkét címtár megemlít ugyan könyvnyomdákat, de ezek gyárjellegű iparüzemmé nem váltak.

81 Meg kell még emlékeznünk az építőiparról, amely jelentősen hanyatlott. 1910ben még 225 kőműves, ács és egyéb építőiparhoz tartozót jegyeztek fel a statisztikában, 1930-ban nincs építészeti nagyvállalat, s a címtárakban szereplő építészettel foglalkozó ácsok, kőművesek és kőműves mesterek száma is 31—38 között mozgott. Ez az 1937-ben név szerint megemlített önálló iparosoknak 2%-a volt.

82 Minthogy ennek az iparágnak vállalatai nem szerepelnek a gyárüzemek között, s az 1941. évi népszámlálás sem részletezi iparáganként az azokban foglalkoztatottak számát településekre lebontva

83

, így további következtetéseket sem tudunk levonni ennek az iparágnak alakulásáról. A szolgáltatóipar, s egyéb, nagyrészt ezzel rokon iparágakban foglalkoztatottak összes száma 1937-ben 75, ami az egész önálló iparosságnak 14%-a.

8/l Ezen az egy adaton is lemérhetjük az urbanizáció terén megtett előrehaladást a kapitalizmus kialakulásától annak utolsó évtizedéig. Áttekintve eddigi adatainkat vizsgáljuk meg az iparon belül a mohácsi gyáripar helyzetét a közölt számok alapján. Ha összeadjuk az 1942. évi legfontosabb mutatószámokat a Baranya megyei és a mohácsi gyáriparra vonatkozóan és egybevetjük ezeket, akkor meg kell állapítanunk, hogy noha a gyárak száma szerint 13,4% dolgozott Mohácson

85

, az összes gyárak álló tőkéjének mindössze négy, a forgó tőkéjének tíz %-a volt mohácsi üzemben. A szakmunkások a megyében alkalmazott szakmunkásoknak 6%-át alkották, míg az évi átlag munkásszámot véve alapul, a megyében alkalmazott munkásoknak 9%-a dolgozott mohácsi üzemekben. Vizsgáljuk meg most — a számok tükrében — e problémák szociális oldalát is. A 19 mohácsi gyárüzem közül 11-ben módunkban volt megvizsgálni a gyárvezetők és a munkások évi fizetését. E gyárakban 18 vezető dolgozott, akiknek évi fizetése 81 238 pengő volt, vagyis 1 főre 4513 pengő jutott. Ugyanezekben a gyárakban a munkások átlagos évi száma 299, az évi fizetése 448 777 volt, vagyis egy főre 1500 pengő évi fizetés jutott. Az eltérés igen nagy, de ez még csak nő, ha meggondoljuk, hogy számításainkban az átlag munkásszámot vettük alapul, noha a gyárak között több olyan üzem is található, amelyben az évi átlag munkáslétszámnál lényegesen magasabb számú alkalmazott dolgozott pl. idénymunkára alkalmazva. így az első Mohácsi Gőztéglagyárban 115 fő volt az átlag alkalmazott évi munkásszám, a legnagyobb munkásszám viszont 184, a konzervgyárban 20 munkás volt az átlag, az idényben viszont 125 főt alkalmaztak stb.

86 E kis kitérő után visszatérve a mohácsi üzemeknek a megyeiekkel történő összehasonlítására, meg kell állapítanunk, hogy a gyáripar gépi ellátottsága sem rózsás. Az alkalmazott erőgépek lóerőszáma a Baranya megyei erőgépek 2%-a, a villanymotorokénak 6,4%-a. A mohácsi üzemekben termelt értékek pedig a Baranya megye gyáraiban termeitekének mindössze 5,4%-át alkották.

87 Ezeknek az alacsony arányszámoknak ellenére a gazdaságtörténeti adatok arra mutatnak, hogy Mohácsnak ekkor fejlett ipara volt, amely azonban elsősorban mi-