Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében 1876-1942 T. MÉREY KLÁRA Mohács aránylag korán jelentős kereskedelmi központtá vált, ahonnan a Dunán vitték és ahová azon hozták az árut: a gabonát, agyagkorsót, bőrt, bort, sót és mindazt, amelynek cseréje, forgása fontos az emberek életéhez. A népesség számának növekedése, az ipari és a mezőgazdasági munka korai szétválása már további fejlődés csíráját rejtette magában. E munkának az a célja, hogy a város társadalmán belül kialakult, iparral foglalkozók számán keresztül társadalmi és gazdasági szerepük és súlyuk változását próbálja követni és bemutatni a kapitalizmus kialakulásától annak utolsó évtizedéig. Azét az iparosságét, amely a maga belső antagonizmusával : a tőkés és munkásosztály egyre élesedő ellentétével gazdasági és politikai történelmünk egyik legfőbb formálója lett. Az első hivatalos, országos felmérés, amely részletezi egy-egy településen belül az iparosok számát és foglalkozását: az 1828. évi nádori összeírás volt. Ennek adatai szerint Mohácson 36 féle ipart űztek, így dolgozott ott puskamívestől szénégetőig, szappanfőzőtől kerékgyártóig a legkülönbözőbb iparágakat művelő iparos egész éven át vagy csak negyed évig, önállóan vagy segéddel; volt műhely, ahol 2 segéd is dolgozott, sőt 2 mesternél inast is találunk.

1 Ezen összeírás adataiból már megállapítható, hogy Mohácson a feudalizmus bomlása idején a társadalom differenciálódása már elég nagy. Ez a mezőváros, amelyben ,,magyar, német és rác" lakosság élt — Fényes Elek adatai szerint — viszonylag korán kialakult, önálló mezőgazdasági munkától elszakadt iparos rétegnek adott otthont. Az 1851-ben készült geographiai szótárának tanúsága szerint Mohács lakosságának száma már meghaladta a 9 ezret és kikötőjében évenként 300 hajó rakodott. Kereskedett borral, fával, gabonával, állatokkal, kőszénnel stb.

2 A mezőváros lakossága 1857-ben 10 679, 1870-ben már 12 140 fő volt.

:i Erre az évtizedre esik a céhrendszer megszüntetése. Az 1872. XII. tc. értelmében szabaddá vált az iparűzés. Az így kialakult állapotot tükrözi a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876. évi felmérése, amely a kerületéhez tartozó összes településre kiterjedt. E szerint Mohácson 352 az önálló iparosok és 248 a segédek száma; 215 tanonc és 115 munkás dolgozott az ipari műhelyekben, vállalatokban/

1 Az 1870. évi népesség-számmal vetve össze ezt az adatot, az iparban foglalkoztatottak aránya 7,7% volt. Mohács iparának szerkezete 1876-ban az önálló vállalkozók és alkalmazottak száma alapján a következő volt: I. Táblázat Az önálló vállalkozók Az alkalmazottak Iparág % száma % szama I. Vas- és fémipar II. Gépipar III. Kő-, agyagipar IV. Faipar 41 26 29 11,7 7,4 8,2 72 37 51 12,5 6.4 8,8