Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

Emitt még száraz gubó áll csomókban, ott már főzik, kopasztják a gubót, átellenben pedig már sodorják a 4—5—6—7—8 esetleg 12 szálát is egy fonallá, hogy a gőzerővel hajtott szövőszéknél a szál a kívánható erősséggel bírjon. Az ekként motollára került selyemfonalat aztán beviszik egy másik hatalmas terembe az úgynevezett selyemszobába. Ebben a teremben távolítják a font selyemben netán mutatkozó egyenetlenségeket és hibákat. Itt próbálják ki a „próbagép" segítségével a selyem szál erősséget és folytonosságát. A tisztító állványon keresik ki a hibás szálakat, a szakadásokat és tisztátlanságckat, s ugyancsak ezen távolítják el a fonálból a kordonos selymet. Mikor a motring ezeken a gépeken keresztül megy kerül a ,,sodrógép"-be, ahol szállításra alkalmas sodrott motringgá csavartatik. Van itt azonkívül, több érzékeny mérlegen kívül, egy úgynevezett ,,inccanagió"-gép is melyen kipróbálható, hogy a szál hányszor szakad óránként s hogy annak az oka a vékony szál-e vagy pedig a rossz csomózás. Innen jut a szállításra kész selyem fonál a pakoló terembe, ahol juta-vászon zsákba, vízmentes olajpapírba majd újból jutavászonba varrva, plántálva és kötéllel átkötve kerülnek a 450 méter hosszú fonalak — motringok — elszállításra Francia és Olaszhonba. A mohácsi fonoda ilyen szép. lelketemelő munkálkodással ó 000 kg selyemfonalat termel, amely viszont kb. 800 000 korona áruforgalmat biztosít évente fonodánknak. De amit legfontosabbnak tartok Mohácsra nézve az az, hogy csak munkabérek címen kifizet a fonoda évenkint 100 000 koronát. Ez a pénz pedig letagadhatatlanul városunkban marad az utolsó krajcárig. S amíg az egyik kereskedő egy selyemgyári fizetési napot egy vásári napért sem ad oda, addig a másik meggondolatlanul veszi ajkára az oktalan hiedelmet, mintha a fonoda terjesztője volna a tuberkulózisnak. Aki azt hiszi az nem járt még ott, nem látta a vendégkönyvbe beírt orvosi szakvéleményeket és nem tud arról, hogy Olaszországban a 140 fonoda dacára (nálunk csak 9 van) aránylag kevesebb a tuberkulózis mint nálunk a kilencbe. Ha még megemlítjük, hogy e fonoda saját gépházában 200 lángra áramot szolgáltató viMunyáram fejlesztő gép is van, az orsók hajtására szolgáló óriási gőz és légkeréke és más megfelelő gépeken kívül, más kötelességünk nem is marad mint megköszönni a gyár igazgatóságának s tisztikarának szakszerű és szíves kalauzolásukat."

51 Ez a tudósítás azonban sokkal rózsásabbá festi a selyemgyárban dolgozók körülményeit, mint amilyen valójában volt. A valós helyzetet megismerhetjük azokból az iratokból, amelyekben a selyemgyár munkáshiányát enyhítendő 10—12 éves lányokat akart nyárra alkalmazni. Az ehhez szükséges hatósági engedélyekből derül ki a következő: az 1910-13 közötti 3 év alatt összesen 17 munkásnő halt meg, ezek közül 13 tüdővészben (ezek a munkásnők 13-20 év közöttiek). ,,A selyemgyár munkatermében való foglalkozás tehát koránt sem oly rózsás, mint a milyennek azt a gyárigazgató fellebbezésében lefesti. A magas hőfokú, folyton nedves bűzös levegőjű munkatermekben való tartózkodás a monoton, folyton egyforma munka végzése a fejletlen 10—12 éves gyermek egészségét aláássa, fejlődését akadályozza meg. A 10 hónapon keresztül iskolába járó gyermeknek a 2 havi szabad mozgásra semmittevésre szüksége van." Ennek ellenére az orvosi vélemény és a tanfelügyelői vélemény valószínűleg meghajolva a selyemgyár munkaerő gondjai előtt, nem tartja egészségtelennek a 10—12 éves lányok alkalmazását. „Mégis tekintettel ama gazdasági és talán erkölcsi értékre is, és így közvetve az egészségre is kedvezően kiható befolyásokra melyeket a selyemfonoda a szegénysorban lévő leányoknak biztosít, másrészt ezen munkának a napnak csak pár órájára való korlátozása az egészséges szervezetet nem károsíthatja, azért amennyiben ezen leányok részére a napi munkaidő 5—6 órát túl nem haladná azoknak ezen munkára való alkalmazása ellen egészségi szempontból nem tekinthető kifogás."

52 A megyei tanfelügyelő véleménye is hasonló. Egészségi szempontból ő is jobbnak tartja a szabadban végzett munkát, de „az intelligentiára is gyarapítólag ható ipari munka végzése ellen az iskolának kifogása nem lehet."

53 Mire azonban az összes hatósági vélemény megérkezett, addigra a gyár igazgatója kénytelen visszavonni kérvényét a 12 éven aluli leányok alkalmazására, mert véget ért a szünidő.

54 így még időlegesen sem sikerült a munkaerő gondokon segíteni.