Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

juk az ipartörvénynek azon határozmányait, a melyek a munkásnők érdekeit érintik, sőt annál többet is teszünk. Igy például a fonodái munkatermekben 21,6 köbméter űr esik egy munkásnőre, míg a törvény csak 7 köbméter űrt ír elő. Továbbá kifüggesztjük a munkarendet és a munkásnők rendes munkakönyvvel lesznek ellátva. Csak a munkásnők életkorára nézve van némi eltérés a törvénytől, de e tekintetben is noha nem csekély áldozatunkba kerül — tovább megyünk mint az olaszországi fonodák, mert míg ezekben 12 éves lányokat alkalmaznak, addig mi fonodáinkban csak olyan munkásnőket fogadunk fel, a kik már betöltötték 13-ik életévüket és így már nem iskolakötelesek. A munkaidőre nézve azonban igénybe kell vennünk azon előnyt, mely fonodák részére biztosítva van azáltal, hogy a selyemtenyésztés és selyemfonóipar nem esik az ipartörvény rendelkezései alá. Fonodáinkban tehát a munkaidőt az olaszországi fonodákhoz alkalmazkodva 11 órában kell megállapítanunk, mert határozottan lehetetlenné tennénk a selyemfonóipar meghonosítását azzal, ha még rövidebbre szabnánk a munkaidőt, a mint azt megállapították Olaszországban, mely a selyemfonóipar terén igazán erős versenytársunk. Magától értetődik, hogy amint Olaszországban rövidebbre szabják a fonodái munkaidőt, úgy azt mi is azonnal megfogjuk tenni. Végül még azt kívánom elmondani, miszerint selyemfonodáink nem kötelezhetők arra, hogy belépjenek a betegsegélyző pénztárba, de azért minden egyes fonoda saját hatáskörében és saját költségén eleget tesz azon körülményeknek, amelyeket előír a törvény a munkásnők betegségénél." A továbbiakban köszönetet mondott a város eddigi támogatásáért és a jövőre nézve kérte az intézkedéseket a szederfa állomány szaporítására és a meglévő állomány ápolására, gondozására.

36 Bezerédj a minden évben megjelenő Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség jelentéseiben is beszámolt az új gyár beindításáról. ,,A selyemfonodákra vonatkozólag előadhatom, hogy ezen év elején a mohácsi 120 orsóra berendezett fonodát vettük üzembe és ezt saját kezelésünkben addig fogjuk üzembe tartani, míg azt E. Amphoux olaszországi selyemgyáros cégnek át nem adhatjuk. Ez pedig 1907 év folyamán fog történni, a mikor a fonoda számára szükséges mintegy 350 munkásnő teljesen ki lesz képezve. Ügy mint a többi fonodáknál, a mohácsi fonodánál is némi nehézségekkel járt, nem annyira a munkásnők kiképzése, — a mi ügyességüknél fogva nem volt különösen nehéz, — hanem inkább az, hogy az eddig csak mezei munkákkal foglalkozó népet, a gyári munkára szoktassuk. Én a selyemipar meghonosításánál úgyszólván az egyetlen nehézséget ebben a körülményben látom. A népet, amely eddig kizárólag mezei munkával foglalkozott, nagyon nehéz gyári iparra szoktatni és vele a gyári ipart megkedveltetni."

37 A Mohács tanácsának a selyemfonóval a következőkben kevés problémája volt. Évente fizették a felvett 120 000 korona építési kölcsön éves törlesztését 5868 koronát.

38 Bizonyos fokig nem is törődtek a gyár ügyeivel, számukra idegennek tartották a gyárat. Sérelmezték ugyan, hogy a gyáron ,,E. Amphous Montevarchi Italia" az olasz tulajdonos neve nagy betűkkel van kiírva, de Mohács nevét nem tüntették fel, holott ,,Az idegen vállalkozóhoz csak annyiban lehet közünk, hogy ő itt magyar pénzen valószínűleg meggazdagodik." — míg a város milyen nagy áldozatokat hozott az épület létrejöttéért.

39 A selyemgyárban dolgozó munkások már 1906-ban bekapcsolódtak a mohácsi munkásmozgalomba : „Az országos selyemtenyésztési meghatalmazottnak a földművelésügyi miniszter úrhoz 10 055 szám alatt tett s a miniszter úr által velem közölt jelentése szerint a mohácsi selyemfonodai munkások illetve munkásnők a MFOSZ (Magyar Földmunkások Országos Szövetsége) ottani fiókjába belépve — mint ezen szövetség tagjai folytonosan szítják a mun-