Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

volt, a helyi újságokra, valamint egyéb levéltári anyagra vagyunk utalva, amelyek nem tartalmaznak minden részletre kiterjedő adatokat. Különösen kevés az adatunk a gyár történetének első szakaszára vonatkozóan. Ezért e korszaknak a vázlatos történetével kell megelégednünk. A gyár működési engedélyének megadása után, a munka megindításáig, két alapvető fontos dolgot kellett végrehajtani. Egyik a munkásnők toborzása, valamint a gyár vízhasználati és elvezetési engedélyének a megszerzése. A Mohács c. újság 1906. január 7-i számában jelent meg a felhívás a város lakóihoz a gyárba való jelentkezésre. „A helybeli selyemgombolyító gyár legközelebb megkezdi működését. Még szükség volna 13—20 év közötti korban lévő mintegy 100 lányra. Minthogy ez a gyári alkalmaztatás szerényebb anyagi viszonyok közt élő családok ily korú leányainak tisztességes állandó keresetet nyújt, a községi elöljáróság fölhívja erre a körülményre az illető családok figyelmét azzal, hogy a gyárban bármikor lehet jelentkezni." A jelentkezés azonban nem olyan ütemű, mint ahogy évekkel ezelőtt a község elöljárói eltervezték a 2—300 főnyi munkáslétszámot. Még 1907-ben sem érték el azt a létszámot, amellyel az olasz bérlő átvette volna az üzemet, „mert részint a mezőgazdaságban, részint a Dunagőzhajózási társulat ottani széntelepén kínálkozó munka mellett még nem jelentkezett annyi munkásnő, hogy a bérlő a külföldiek mellőzésével tisztán hazai erővel fennakadás nélkül üzembe tarthatná a fonodát."

29 A munka megindításának másik fontos feltétele a vízhasználat biztosítása a gyár számára. Ezt az engedélyt 1906 januárjában hagyta jóvá a községi tanács ,,. . . a község érdekeit egyáltalában nem sérti, ugyanis a vízszerzés sem a hajózásra, sem a közönség igényeire nézve semminő káros kihatással nincs, a szennyvíz elvezetése is a föld alatti csatornán át történik a Dunába így a közegészségügyi érdekek is teljes mértékben megóva vannak."

30 Azonban hamarosan, alig több mint két héttel a gyár megnyitása után, 1906. február 15-én beadvány érkezett a községi tanácshoz 112 aláírással a selyemgyár ellen, hogy a gyár szennyezi a Duna vizét, mert nem a gyűjtő csatornán, hanem közvetlenül ömlik a szennyvíz a Dunába.

31 Ezután a víz használatát csak ideiglenesen engedélyezik, addig amíg a szakértői vélemények egyértelműen el nem döntik, hogy valóban szennyezi-e a gyár a Duna vizét, amelyből Mohács lakosságának nagy része az ivóvizét nyeri. A vizsgálat kiderítette, hogy nem a tervezett módon építették meg a szennyvíz elvezetést. „A selyemgombolyító udvarán lévő vízmedence víztartalma számos csövön át vezetődik le a Dunába. Ezek a csövek 3 oldalról veszik körül a gyárat. Egy idő óta észlelhető volt, hogy a csövek felmondták a szolgálatot. A vizsgálódás folyamán meg volt állapítható, hogy a csövek rosszul voltak lefektetve és így a talajba leszálltak, miáltal a csövek nyílása elé föld tolódott, ami a víz lefolyását meggátolta."

32 A végleges vízhasználati engedélyt 1909. április 24-én adja meg a Baranya megyei alispáni hivatal, azzal a feltétellel, hogy az összes vízműveket megépíti a gyár, illetőleg a meglévőket a meghatározottak alapján állandón jó karban tartják. Évente kétszer vízpróbát tartanak a vízügyi szakemberek, ha a víz „károsodik" tisztítani kell, illetve be kell szüntetni a szennyvíz Dunába ömlését. A helyreállítási és építési költségek a gyárat terhelik.

33 A selyemfonodát 1906. január 22-én „hétfőn fogják a rendeltetésének átadni. A megnyitás minden ceremónia nélkül csöndben a nyilvánosság és ünnepélyesség mellőzésével fog megtörténni"

34 — írta a helyi újság. A megnyitás utáni héten, már részletes ismertetést közölt az újság Mohács új létesítményéről :