Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Vass Előd: Mohács város hódoltságkori történetének török forrásai

sózó egységének parancsnoki címe volt, talán Gyuraszin hadteste csapategységgel lehetne azonosítani. A XVI. század népesedésében a születés száma magas, de az újszülöttek 50%-a meghalt, öreg ember nagyon kevés van, mert 40 életév körül szintén az elhalálozások megemelkedtek. Hallatlanul sok az özvegy és az újraházasodások száma, ezekből a testvérek egymást felnevelése és a Mohácson is lejegyzett sok özvegyasszony családfenntartó adódott. Mohácson is láthatjuk, hogy a magyar lakosság száma instabil, a halálozás és a születés aránya mindig ugrásszerűen változik. A házasságnál egy mutató szerint a Leningrád és Rijeka (Fiume) között húzott vonaltól nyugatra később és keletre korán házasodnak. A házassági kor jóval alacsonyabb, lányoknál sokszor a 12 életévnél, fiúknál a 14 életévnél kezdődött. Kutatások szerint a Mohácson is és máshol is ebben az időben feltételezhetően az általános halevés (fehér hús) fogyasztás következtében is a halálozás száma emelkedett.

15 Mohács közelében az Eszék—Buda fő hadiút mellé a törökök, müszellem alakulatokban is szerbeket telepítettek le. Az 1613. évi tized-összeírásunkban, Lak faluban 16 hane, tehát ekkor már 16 családfőt telepítettek le várszolgálatra, akik a Budára menő hivatalos szállítmányok céljára kocsikat kötelesek készenlétben tartani és azokkal szállítani. A fenti életkori adatok a szerbekre is érvényesek voltak, náluk különösen a korai házasság terjedt el. A törökök minden keresztény, vagy zsidó lakta városban ezek számára bizonyos korlátozásokat vezettek be. A nem mohamedánok házaikat egy méterrel alacsonyabbra kellett, hogy építsék, belső útleveleket kellett kiváltaniuk, de főleg a keresztény istentiszteleteket kellett teljesen zárt körben megtartani, amint erről Szülejmán szultán egyik 1548. évi rendelete (kanunname) is intézkedett: ,, . . .keresztény városokban, falvakban, templomokban és házakban, szerzetesek és papok lakta helyekre egy mohamedán jönne, vissza ne térítsék. Három napig vendégül lássák, gyomrát megtöltsék. Szerzetesek és papok, hol és hány napig zárt szobában aszkétizmusban elmélkedést végeznének, a helyét és idejét még előtte hírül kell adniuk. Templomokban kémet ne bújtassanak. Az országban, falvakban és helységekben élő mohamedánok szükségére futva nekik segítséget kell nyújtani. Saját családjuknak mohamedán nevet nem adhatnak és a Koránt nem taníthatják. Szintén valakinek megkeresztelésében nem járhatnak közbe. Ez tilos. Ha maguk saját közeledésükből, vagy felismerésükből a mohamedánságot elfogadni akarják, ebben megakadályozni nem szabad. Keresztények mohamedán közösségbe eljárhatnak és a mohamedánoknál dicsőséget és megbecsülést találhatnak. Mohamedánokat ruházatukban utánozni tilos. A ruházatuk a mohamedánokéhoz nem hasonlíthat. Lóra ülve magukra kardot nem övezhetnek. Hadi szerszámokat nem használhatnak. Ujjaikkal arab betűket nem írhatnak. Fejüket borotválva, tarkójukon hajat kell hagyniuk. Vezeklő övet nem vehetnek, hajukat nem kell mutogatniuk. A mohamedánoknak a maguk könyveiből, mint az Evangéliumból részleteket nem olvashatnak. A hitetlenek halottaikat a mohamedánok temetőibe el nem hantolhatják és a gyászszertartáson hangos lármát nem csinálhatnak. Fát égetve együttesen nem hozhatják. Ha ezeket nem hallgatják meg és ellenállást csinálnának, törvényszék elé állítva büntetésüket elnyerjék".

10 Mohács lakosságának a törökök szabta tilalmakon, s az önkényeskedésekre alkalmat nyújtó vendéglátáson kívül, amelyről 1555-ben Hans Derschwam német utazó is írt, az új török állami élet adóival is számolni kellett. Az 1547. évi tizedösszeíráshoz tartozó szabályrendelet (kanunname) bevezető részében olvashatjuk a lakosság összeírásához adott utasításokat. Az utasítások alapján Mohács adóképes lakosainak névjegyzékét, terméstizedeit és más jövedelemforrásait írták össze. Kezdetben a magyar adózás helyi szokásaihoz az újonnan bevezetett török adózás szokásait illesztették. De idővel egyre inkább a török adórendeletek szabtak irányt. Az összeírásokat a török adórovók a helyszínen a magyar bírókkal a 3 éves termés-