Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Borsy Károly: Adatok a mohácsi nyomdászat kezdeti időszakához
ködött, amely nevezetes volt arról, hogy felszereltsége a kor színvonalán állott, 5 de az is köztudott volt róla, hogy általában kiváló szaktudású nyomdászokat foglalkoztatott. Lehet, hogy ilyen hír keltette fel Taizs érdeklődését, amikor 1857. márciusában Pécsre vándorolt és április elejétől a Lyceum nyomdában helyezkedett el. Itteni működéséről javarészt a pécsi tanácshoz 1866-ban benyújtott kérvényéből szerezhetünk tudomást. 6 Rendkívül érdekes ez a kérvény, - amelyben Taizs pécsi nyomda engedélyért folyamodik — mert míg egyfelől némi bepillantást enged életének néhány egyébként nem ismert momentumába, másfelől úgy okfejtésében, mint logikus felépítésében egyaránt figyelmet érdemlő írásmű. Nem lehetetlen, hogy a kérvényt ügyvédje, Láposy Károly segítette fogalmazni, de biztosra vehetjük, hogy ami benne a lényeg, az Taizs Mihálytól származik. Taizs Mihály nyomda alapítási kérelmével a pécsi tanács hamarosan foglalkozott és fel is terjesztette a Helytartótanácshoz, — azonban teljesen negatív vélemény kíséretében. 7 A felterjesztésben ismételten hangoztatják, hogy a Lyceum nyomda minden igényt kielégít és egyáltalán nem kívánatos egy második nyomda felállítása. A. Helytartótanács elfogadva a tanács érvelését, elutasította a kérelmet. Az elutasítás 1866. szeptember 26-án érkezett meg Pécsre és arról tüstént értesítették a kérelmezőt. 8 Még másfél hónap is alig telt el az első kudarctól, amikor Taizs Mihály újból tollat ragadott és benyújtotta most már Baranya vármegye tanácsához kérvényét arra vonatkozóan, hogy Mohács mezővárosában nyomdát állíthasson. 9 A Baranya vármegyéhez benyújtott kérvénye eddig még nem került elő, de valószínű, hogy szövege hasonló volt a korábban Pécsre benyújtotthoz. Nincs tudomásunk arról sem, hogy miként jutott arra a gondolatra, hogy Mohács felé orientálódjék, de megkíséreljük megtalálni a helyes feltételezést. Mohács ebben az időben már nagyon fontos átmenő áruszállítási forgalmat bonyolított le. A mecseki széntelepek akkori legnagyobb ura a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) az általa termelt kőszén piacra szállításának egyik leggazdaságosabb módját, a dunai szállításban találta meg. A szénnek Pécsről Mohácsra történő szállítását korábban mohácsi és szederkényi fuvarosok végezték. 10 Midőn a dunai gőzhajózás Széchenyi István koncepciója nyomán és a DGT koncessziója keretében mind jobban kifejlődött, fokozottan előtérbe került a mecseki kőszénnek a mohácsi kikötőbe történő szállítási problémája. Érdekes módon már nagyon korán felmerül a Mohács és Pécs között létesítendő vasútvonal terve, amelyet azonban a szabadságharc eseményei miatt későbbi időre halasztották. Ha el is halasztották e terv megvalósítását az események, de napirenden maradt, ugyanis a szekér-fuvarosok által történő szállítás igen költséges volt. Az építkezést 1852-ben mégis csak megkezdték és számos nem várt nehézség leküzdése után 1857. május 2-án az első szénszerelvény megérkezett Mohácsra. 11 A mohács-pécsi vasút eleinte kizárólag szénszállítással foglalkozott és az építés anyagi terheinek javát vállaló DGT sokáig nem akarta engedélyezni a személyszállítást. Ennek ellenére nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezen vasút igen jelentős tényező volt úgy Pécsnek, mint Mohácsnak az országos vérkeringésbe kapcsolásában. Mohács lakosainak száma ebben az időben mindössze 10 000 körül mozgott. 12 Az ott élő lakosság mintegy 70%-a ekkor mezőgazdaság, halászat területén dolgozott, nagyobb jelentőségű az iparok közül a háziipar volt, amelyet jobbára korsósok és fazekasok gyakoroltak. Az itt talált agyagból kitűnő tulajdonságú edényeket készítettek, amelyeket távoli országokba is elszállítottak. 13 Az itt vázolt - és korántsem teljes - körülmények feltehetően felkeltették Taizs Mihály figyelmét, nagyon valószínű, hogy járt Mohácson és tájékozódott is a letele-