Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Adatok a mohácsi céhek történetéhez

kétharmada a tulajdonosé, míg egyharmada a bérlőé lett. A négy molnármester közül csak Benkovics János volt tagja a pécsi molnárcéhnek. A mohácsi molnárcéh megalakulása a XIX. század első két évtizedében történhetett, amikor a gabonatermelés fellendült és a gabona iránti kereslet erősen nőtt. A molnármesterek alacsony száma nem tette indokolttá a helyi céh megalakulását. Miután a tulajdonos a földesurának, a bérlő a megyének minden évben rendszeresen adózott, a malom bezárásától, illetve az őrlés betiltásától nem kellett tartaniuk. Az általános gazdasági fellendülés magával hozta a differenciált kézművesipar kialakulását. A város 1786-ban már rendelkezik olyan kézművesekkel, akik malmot tudnak építeni.

14 A molnárok többsége arról volt híres, hogy a malom belső berendezését; az asztalos és ácsmunkákat maga készítette. A mohácsi molnároknak az árutermelés fellendülése előtt is volt állandó munkája. Kisegítő foglalkozást nem folytattak, megélhetésük biztosítva volt. A megnövekedett piaci termelés magával hozta a megtermelt gabonafélék feldolgozását, köztük elsősorban a búzáét. A. malmok további építését a város határában lévő patakok vizének csekély esése nem tette lehetővé. A malmok építésének korlátlan lehetőségét egyedül a Duna biztosította. Hajómalom építése a patakra épített malmoknál olcsóbb volt, de évente megismétlődő partra és Dunára kivontatása, rögzítése sok fáradtsággal járt és veszélynek volt kitéve. Mindezen munkák elvégzéséhez sok szerszámra és közös segítségre volt szükség. A malom rögzítése nagy hozzáértést és alapos munkát követelt, de ennek ellenére mindig sok gondot okozott a mestereknek. Az elszabadult malmokról több tudósítást találunk a Mohácsi Hírlap különböző számaiban: Óriási tuskó elszakította Szokody Árpád malmának láncait és az az előtte álló Mojzes Ferenc malmának ütközött, majd annak láncait elszakítva mindkét malom tovább úszott lefelé a Dunán.

15 A nagy esőzések folytán megáradt Dunán egy óriási gerenda úszott alá, melyet az ár oly erővel sodorta a Kateller Mihály malmához, hogy azt hitte, hogy pozdorjává zúzódik, de az erős vízi épületnek semmi baja nem történt.'

6 A figyelmetlen dunai közlekedés szintén több hajómalmot semmisített meg,

17 és emberáldozatot követelt. Ezért a malmot éjjel kivilágították és a molnárok közül valaki mindig ott tartózkodott.

18 A céh megalakulása feltétlenül nagyban hozzájárult a hajómalmosok boldogulásához, mert pl. a nagy költséggel járó vontató és emelő eszközök elkészítése társulás esetén sokkal olcsóbb lett. Ezek elkészítését és karbantartását a céh magára vállalta. Az eszközök használatának díját naponként elszámolták. Egy emelő napi használatáért 50 krajcárt kellett a céh pénztárába befizetni.'

9 A hajómalom ki- és bevontatásához általában három emelőt, a kitámasztásához és felemeléséhez egyet használtak.

20 Egyes személyek esetén a használati díj a „héber lajstrom" szerint alacsonyabb, vagy magasabb összeget mutat.

21 Ez özvegyeknél szociális körülményekkel magyarázható, míg másoknál a céh ismeretlen indokok miatt emelte fel. Az emelőket és a hozzávaló eszközöket erre vállalkozó molnár kezelte, aki szükség esetén kiadta, gondoskodott karbantartásukról és használatukról pontos kimutatást vezetett,

22 amely a céhnek az évi bevételét jelentősen emelte. A molnármesterek száma a XIX. század második felében igen rohamosan növekedett. A „kántor szedési könyv" szerint 1853, 1854 és 1855-ben a város területén 58, a környező falvakban 9 malomtulajdonos adózik.

23 A következő három évben csak 28 - fő fizet „kántorpénzt".

24 Létszámuk 1859 és 1863 között 55-52 fő volt.

25 Az 1864—1865-ben számuk a város területén 66 főre, a hozzájuk tartozó falvakban 12 főre emelkedett, míg a fizető özvegyek 11 főt számláltak.

26 A céh megszűnése előtti éveiben: 1871 és 1872-ben helyben 74 — és 19 özvegy, a hozzájuk tartozó falvakban 11 malomtulajdonost írtak össze.

27 A céh 1874-ig működött, amikor Baranya