Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Adatok a mohácsi céhek történetéhez

Adatok a mohácsi céhek történetéhez SAROSÁCZ GYÖRGY Bevezetés A kézművesek száma Mohácson a XVII., XVlll; és a XIX. századokban a megye többi nagy településeihez, illetve városaihoz viszonyítva népesnek mondható. A Duna menti fekvésének köszönhette, amely nemcsak a nyersanyag olcsó beszerzését tette lehetővé, de az előállított termékek helybéli értékesítésén túl, a távoli piacokra közvetlen, vagy közvetett módon a megjelenésüket biztosította. Ez a jelenség a város fejlődésére a közlekedési utak kiépítéséig is kedvezően hatott. A kézművesek jelentős része helyi lakos, másik részük betelepült, többségük horvát-szerb és német nemzetiségű, — a magyar mesteremberek száma alacsony. A kereskedelmet a XVII—XVlll. században a szerbek és a „bosnyákok" bonyolítják.

1 A kézművesek céhbe tömörüléséről nincsenek pontos adataink. Céhet Mohácson elsőnek 1699-ben alapítottak a szabók, alapítólevelüket Pécstől kapják

2 — feltételezhető, hogy a püspöktől, miután Mohács birtokosa volt. Működésükről a céhszabályzaton kívül semmit nem tudunk. Az 1786-os összeírás szerint a szabók a szűrszabó céhhez tartoztak.'^ Szadeczky Lajos idevonatkozó tanulmánya kiegészítésre szorul. Közlése szerint a korsósok és fazekasok működési engedélyüket 1778-ban kapják. Első céhszabályzatuk 1718. február 22-i keltezésű/

1 A pontatlanság annak tulajdonítható, hogy a céhek a működési engedélyüket különböző helyről, vagy személyektől kapták: földesúrtól, megyétől, királyi udvartól. Ennek a következménye az lett, hogy egyes céhek (korsós és fazekas) különböző időszakokból és helyekről származó működési engedélynek lettek a birtokosai. A felmérés időszakában a céhes iratok összegyűjtését azonban nem szabad befejezettnek tekinteni. Számtalan céhlevél begyűjtése azért nem vált lehetseges.se, mert a mesterek az ipartársulat létrehozása után működésüket az egykori céh hagyományai alapján folytatták (pl. korsósok és fazekasok). Mohácson működő céhek pontos számát nem ismerjük. A XVlll. században a következő mesterségeket és mesterek számát találjuk: mészáros 1 fő, tímár 1, sütőmester 1, orvos 2, kovács 4, kádár 1, asztalos 2, kerékgyártó 2, lakatos 2, varga 1, szűrszabó 2, szabó 5, bocskorkészítő 18, csapómester 6, szűcs 8, sarukészítő 15, fazekas 7, korsós 40, molnár 4, szíjgyártó 1, kötélverő 3, takács 5, kalapos 3, gombkötő 1, ács 1, összesen 25 különböző mesterség/

1 A nagy létszámú mesterségek önálló céhet hoztak létre, a néhány főt számlálók pedig a pécsi céhhez tartoztak. Mohács térségében működő mesterek többsége a mohácsi céhnek volt tagja. A céh működését a város földesura (a püspök) hagyta jóvá, míg az ellenőrzés jogát, a pécsi püspök, a városi tanácsra bízta.

6 A céhbiztosí teendőket a tanács egyik tisztviselője, vagy a Belvárosi plébánia papja, illetve káplánja látta el.

7 A céh belső életére a jól ismert szabályok voltak érvényesek, amelyek nem mutatnak eltérést az ország területén egykor működött céhektől. Ismertetésükre külön nem térek ki.

8 A céh által vezetett feljegyzések: büntetőkönyv, bevétel és kiadások könyve, szegődtetések könyve stb. — nyelvezetének kétharmada magyar, egyhar-