Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Taba István: Mohács ipara és kereskedelme 1786-ban

Gomb (nodus) 0,60, 0,80, 1,— 1,40, 1,60, 2,— és 7 (!) ? Tű (acus) csomag 2 Vasáruk Vas (ferrum) Vaseszközök (ferrea instrumenta) Kés (cultrum) 8,— 30,— 0,40, 0,50, 1,— 1,25, 1,50 és20— (!) mázsa mázsa tucat Egyéb Bőr, kikészített (pelles praeparatae) Deszka (asser) Olla (fumigatoria? = pipa) 5—, 14,— 25,— 3,— köteg 100 db 100 db A cikkek felsorolása nem teljes, mert voltak még ,,egyéb fűszerek" (alia aromata) és ,,fazekasáruk" (,,opera figulorum") is raktáron, de ezeket nem nevezi meg közelebbről a Leírás. Voltak aztán ún. tiltott cikkek is,

2/ amelyeknek az árusításán a baranyaivári járásban, Mohácson és Eszéken — tehát elég nagy területen — egyetlen kereskedőt sem kaptak rajta. A szentlőrinci járásban is csupán Helesfa görögkeleti kereskedőjénél találtak ,,néhány tiltott dolgot", ami a kereskedők fegyelmezettségére (vagy ügyességére?) vall. Hogy ezek mik voltak, nem tudjuk, de Hercegszöllős (baranyavári j.) kereskedőire van egy megjegyzés: „cikkeik részben hazaiak, részben török eredetűek voltak, de mivel ez utóbbiakat kitiltották, már elfogytak." A kérdés megfogalmazása (,,. . . és hányszor?") arra vall, miszerint a hatóságok nem tartották meglepőnek és nem vették szigorúan, ha a „pult alatt" kitiltott török cikkek is voltak forgalomban. A kockázat nem volt nagy, mert az említett helesfai kereskedőt sem büntették meg, csupán elkobozták tiltott cikkeit. Semmi értelme nem lenne, ha a beszerzési árakat maiakkal hasonlítanánk öszsze, de az érdekes, hogy a cukor ára azonos volt a kávééval, a bors jóval drágább, a sáfrány pedig szinte megfizethetetlen fényűzési cikknek számított. Napjainkban azon is elcsodálkozhatunk, hogy egy mázsa (mai mértékre átszámítva 56 kg) cukorért, vagy kávéért két pár olcsóbb tehén árát kellett kifizetni. Az árak persze nem voltak egységesek. A bors fontját Popovics 90 dénárért, Ivánovics 1 forintért, Veszelinovicss pedig 1 forint 20 dénárért veszi. A kereskedők Mohács határain túli kapcsolatai, kevésbé változatosak, mint az iparosoké, de nagyobb távolságokat ölelnek fel. Igaz, ez a megállapítás inkább csak Popovics Demeterre érvényes, aki Bécsből, Grácból és Pestről szerzi be áruinak nagy részét. Pestre jár Veszelincvics János, Eszékre Ivánovics Pál. Ugyanő és Joszipovics Miklós Pécsre, és a két utóbbi, amire még szüksége van, a helybeli vásárokon szerzi be'. Vásárlátogatások terén ismét Popovics vezet: Bajára, Bátaszékre, Bolyba és Pécsre jár árusítás végett. Joszipovics a bólyi, pécsi és szekszárdi, Veszelinovics a bátaszéki, bólyi és szekszárdi, végül Ivánovics a bólyi és pécsi vásárokat látogatja. A beszerzési árakat növelik a szállítási költségek. A szállítás Bécsből, Pestről és Grácból hajón történik. A Mohácsig felszámított díjakat nem ismerjük, mert Popovics és Veszelinovics saját hajóján közlekedik, az eszéki kereskedők azonban eléggé különböző összegeket fizettek. Valter Károlynak (Felső-Eszék) 30 krajcárjába kerül az út Bécstől Eszékig mázsánként. Katzenthaler Ferenc áruit Pestről is ugyanennyiért szállítják. Novakovics Pál költsége Bécstől 1 forint 6 krajcár, Pesttől 24 krajcár. Grácból a Dráván Valter és Novakovics egy forintot fizet, ugyanez az út Turner Ferencnek két forintjába kerül. Ha pedig egész hajót bérelnek, ennek díja a Pest—Eszék távolságon 50 forint. A közúti fuvardíjakat helyi adatokból ismerjük. Popovicsnak a Dráván érkező