Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében
bul s indulattyábuf kezdett valamit, senkit ne okozzon, azért concludáljanak mit akarnak a dolog felől." Mivel a tanács úgy látta, hogy a püspök nem akar dönteni és a bizonytalan úriszékhez utalja az ügyet, „amely ki tudja mikor lészen", ezért úgy döntöttek, hogy ez ügyben a királyhoz fordulnak." 110 Nyilvánvalóan semmi sem történt ez ügyben, mert a moihácsiak 1774-ben újból panaszlevelet nyújtottak be a püspöknek, Ebben igen határozott hangon kérték sérelmeik orvoslását és ismét megemlítették, ha ez nem történik meg, a királyhoz fordulnak. 111 Ez meg is történt. A királytól 1775. június 29-én meg is érkezett a válasz, mely elrendelte, hogy az úriszék vizsgálja ki az ügyet. 112 A püspök-földesúr az úriszék összehívását a végletekig halogatta. Az újabb kérvények hatására végül 1776ban látszatra összeült, de érdemben nem döntött. Közben a szomszédos falvak tovább folytatták erőszakos földfoglalásaikat. 1775ben a kölkedi határban 26 mohácsitól elvett 87 hold földet mértek ki, a Jenyei diverticulumból 13 fő 55 hold földjét vették el. 113 A kölkediek ugyanakkor elhajtották a legelőről a mohácsiak marháit, azokat félig agyonverve adták vissza. Több közülük el is pusztult. 114 A lánycsókiak állataikkal tették tönkre a mohácsiak szőlőit, legelőit, vetéseit. 115 Valószínű, hogy mindezeket biztatásra hajtották végre, s a felbujtók nem lehetek mások, mint a püspöki uradalom tisztjei. Az uradalom folyton azon mesterkedett, hogy valamilyen módon ujjat húzzon a mohácsiakkal. 1777-ben a város bírójától és nótáriusától is követelte a tizedet. Ezt a város saját kasszájából fizette ki. 116 A mohácsiak 1778-ban ismét panaszlevelet küldenek az uradalmi tisztséghez, s ebben így írnak : ,,Nagy Szívbéli fájdalommal kénteleníttetünk Tekintetes Úr eleibe folamodni, mivégre? Utóbb bővebben Kegyessen informáltatni méltóztassék. Elsőben is minthogy már mindenekben mindenfelől úgy szorongattatunk, majd határunkban marháink nem tsak Dunán innen, hanem a Szigetben is alég fordulhatnak meg, az Szigetben rész szerént Szektsői Uraságtul sarczoltatunk, részszerént pediglen marháink Bács vármegyei helységbeli embereknek marhái által kinyomathatván, más határra szorul, béhajtatík, Városi Népünk Bírságot behajtott marháitul fizetni már nem győz és sokak marhái miattak el is vesznek, mivel Mohácsiak marháival Bács vármegyeiek maguk marhájokat öszve elegyítvén, általhajtyák úgy annyira, hogy mohácsi Szegény Ember marháját nagy kárral és fáradsággal szerteszéllel keresni kénteleníttetik, sőt sok örökre el is vész. Másodszor Dunán innen pediglen minden felől már úgy is elszoríttattunk, legfőképpen Kölkediek által, hogy marháink alig mozdulnak városunkból, azonnal magunk saját határárul (nem tudjuk ki hatalmábul) behajtatnak és úgy annyira sanyargattatnak, hogy sok alég megy ki az akolbul, azonnal megdöglik, mint már az illyetén kárt Uraság Széke Sententiája által is nagyobb elhitelért kölkedieknek megfizetni kelletett, nem tudgyuk hol adatik nékik ezen hatalom? Hogy mostanában újra megént szegény városi Embereink lovai kölkediek által akolban való sanyargatások miatt megdöglöttek az úton, még haza sem vezethették. Harmadszor, minthogy ekkoráig tapogatókkal a kis vizekben, hol lehetett szegény városi embereinknek halat (emlékezetünktül fogva) fogni szabad volt és azoknak békességes usussában volt szegény Népünk, az Méltóságos Uraság sem tiltotta soha is, most már annyira jutottunk, hogy szegény emberünk sok ki az mészárszékbül egy font húst vehet, és egész héten meleg ázalékot ehet, sőt böjti napokon más városiak is az hal dolgábul igen nagy szükséget szenvednek." 117 A hosszú éveken át húzódó per a városnak sokba került. Az ügyvédek komoly