Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története

A XIX. század elején Pécsen is megindult a gyorsabb ütemű kapitalista fejlődés, amelyben nagy szerepe volt a szénbányáknak. A fejlődést jól szemlélteti a város lélekszámának alakulása. A XVIII. század elején mintegy 3000 lakosú városban száz év múlva 8000 ember élt. Az 1840-es évek közepén már 14 000 lakost említettek, a 90-es évek elejére a lélekszám 35 000-re gyarapodott. Pécs lakosságának a vízellátását a geológiai adottságok miatt ásott kutakból nem lehetett biztosítani. Gondoskodni kellett a gyorsan növekvő külvárosok vízellátásáról, azért új forrásokat kellett keresni, új vízvezetékeket, új kutakat kellett építtetni azok részére is. A város vezetősége mindezeket a kor technikai színvonalán végeztette el. Az 1841-ben, felhasználva a szárazság miatti vízhiányt, a város fejlődése érdekében, hozzányúltak a hanyatló céhek számára létfontosságú tettyei főforráshoz is. Az ezt követő évtizedekben a Tanács, szinte állandó harcban a céhekkel, mind több és több tettyei vizet vezettetett be a bővülő városi hálózatba. Malmokat vásároltak meg a vízjogukkal együtt, és a malomágak vízét a városi hálózatba engedték. Pécs vízvezeték-hálózatát a város vezetősége az igényeknek megfelelően fejlesztette, ezért nem beszélhetünk egy állandó rendszerről. A fővezetékek iránya nem változott, legfeljebb elöregedés, vagy korszerűtlenné válás esetén átépítették azokat. A távolabbi hálózat viszont mindig bővült, alakult aszerint, ahogyan azt a város fejlődése kívánta. A múlt század második felében mind több módos polgár kapott arra engedélyt, hogy a városi közkutak vízfeleslegét a saját költségükön a magánkútjaikba vezethessék. Az ilyen irányú igény a század utolsó negyedében rohamosan növekedett. A jórészt cserépcsöves, csorgó közkutas vízvezeték-hálózat az 1860-as években már nehezen tudta kielégíteni az igényeket. Ezek növekedéséhez a közegészségügy fejlődése is jelentősen hozzájárult. Az 1860-as évek végén már elkezdték egy gazdaságosabb és korszerűbb, zárt vascsövekből épített vízvezeték-rendszer építésének az előkészítését. Következetesen folytatták a korszerűtlen vízimalmok és azok vízjogának a megvásárlását, geológiai vizsgálatokat végeztettek a Tettye környékén, növelték az ottani források vízhozamát, felmérték a várható igényeket, a helyi sajtóban propagálták az új vízvezeték-rendszer szükségességét, stb. Az előkészítésben és kivitelezésben jól szervezett szakbizottságok támogatták a Tanács munkáját. Az új vízvezeték hálózat építése nagy anyagi terhet jelentett a városnak. Az előzetes felmérés szerint a háztulajdonosok többsége megelégedett volna a közkutas vízszolgáltatással. A Tanács viszont, a közteher egyenletes elosztása érdekében, arra törekedett hogy minél több tulajdonos vezettesse be a házába a vizet. Ezt a közkutak számának a csökkentésével lehetett csak elérni. 1892-ben, az új vízvezeték-rendszer felavatása után, felszámolták a tettyei forrásokból táplált közkutakat, helyettük kevés újat állítottak fel. A más forrásokból táplált közkutakat kezdetben alig érintették. A századfordulóig azonban ezek többségét is lebontották különböző indokok alapján és csak kérvényezésre, utánjárásra állíttatott a város a helyükre új vaskutat. JEGYZETEK A jegyzetekben a ,,T. jkv." hivatkozások a Baranya megyei Levéltár Pécs városi levéltár részlegében található Tanácsülési jegyzőkönyvekre vonatkoznak. 1 Gosztonyi Gyula: Pécs törökkori vízvezetéke. Pécsi Múzeumi Értesítő, 1941. 2 Somogyi Géza, P. Műszaki Szemle, X. évf. 1965. 22-24 o. 3 A város területén fakadó források ügyében tartott értekezlet jegyzőkönyve. 1902. febr. 24. 4 Bm. Levéltár 5097/1857. Tervtár 644. 5 Madas József: Baranyai Művelődés, 1972, 2. 108-113. 6 Tan. Ikt. sz. 1656/1883. ' Oláh Miklós: Hungária. Cap. VIII. 14. 8 Istvánffy Miklós: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Coloniae, 1622.