Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Baranya népeinek pusztulása a 18. század elején. Újabb dokumentumok a „rác" és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról
BARANYA NÉPEINEK PUSZTULÁSA A 18. SZÁZAD ELEJÉN Ujabb dokumentumok a „rác" és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról SZITA LÁSZLÓ Baranya megye helyzete a XVII. sz. végén Délkelet Dunántúl és benne Baranya népei történetük legtragikusabb évtizedét élték át a Rákóczi Ferenc-vezette Habsburg-ellenes függetlenségi háború előtt és idején. Megrendülve áll ma is a kutató, akinek sikerül visszalépni két és fél évszázad valóságába, olyan levéltári források utján, amelyek nagy részét az irodalom nem ismerte, vagy nem tulajdonított nekik különösebb jelentőséget 1 . Baranya népe a szabadságküzdelem idején vegyes nemzetiségű, mindenütt magyar és különböző délszláv csoportok a megtelepülés folyamatát élték.A XVIII. sz. elején Baranyában is legdöntőbb igény, a létfeltételek kialakítása, a termelés megindítása, a termelőerők kondicionálása volt. A török alóli felszabadító háború olyan mérhetetlen pusztulással és hanyatlással járt, hogy belőle kilábolást, még a bécsi kamara képviselői, a sok kegyetlenséget és pusztulást tapasztalt tisztek is reménytelennek ítélték. 3 A felszabadító háború sok mindent jelentett, de a népesség életkörülményein nem könnyített. Buda a visszafoglalása után a győzők prédája lett. Hasonlóképpen a középdunántúli városok. Ha egyáltalán lehetséges, még szomorúbb a helyzet a Délkelet Dunántúlon. Pl. Mohács felégetése, Sásd elpusztítása, Pécs felégetése. Baranyavár, Gödre, Harsány vára, Siklós és környéke csaknem teljesen az enyészet képét mutatja. 1 Semmi újat nem mondunk azzal, ha említést teszünk a hadak állandó vonulásával járó pusztulásról megállapítva, hogy a magyarság elvándorlásának egyik fontos előidézője volt. Nem véletlen, hogy a Duna melletti felvonulási út, továbbá a Mohács Pécs, Magyarszék, Dombóvár, Székesfehérvár irányába vezető hadiút melletti falvak magyarsága elfutott. 5 Baranya, Tolna megye felirata a felszabadulást követően aláhúzza ezt, hangsúlyozva: „Népeink pusztulva vannak a vonulóktól, akik őket irgalmatlanul vegzálják, ostorozzák, még a prefektusok sem tudják megvédni, állataikat vecturára űzik, földek több évektől bevetetlenül maradtak, őrjöngő és kegyetlen altisztek (furiosi et rigidi officiales subordinati) az helységekben börtönnel és korbáccsal, mint állatokat kezelnek, semmi rendűt nem kímélve, tisztviselőket sem". s A pusztulást a kamarai tisztviselőknek az udvarhoz küldött jelentései mutatják. A kamarai tisztek a beszállásolás csökkentését és az adóprés enyhítését kénytelenek kérni. A súlyos valóságot az 1689, 1690, 1695/1696, 1703. évi conscriptiók tanúsítják. A belső vándorlás meneküléssé erősödött. 7 A magyar falvak 40 %-a átmenetileg teljesen elnéptelenedett. Újratelepülésükkor nagy részük vegyes lakosságúvá vált. s Baranya vegyes lakosságának kialakulása, a magyar etnikum átmeneti visszaszorulása nagyarányú. Jelentékeny azoknak a baranyai magyar lakosoknak száma, akik végleg elhagyják a megye területét és a Kiskunságba telepedtek le, Halasra, stb.' J A legjobban pusztult helyek a Duna melléke az ún. „Via Regia", a buda-eszéki hadiút környéke, — Mohács környéke csaknem néptelen. Általában a sík területek magyarsága pusztult el. A szabadságharcot közvetlenül megelőzően 187 helyen élnek zömében magyarok, 89 heIven különböző délszláv népcsoportok. Ezen belül is 25 faluban görögkeleti szerbek, a többi
