Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Bezerédy Győző: Dunaszekcső felszabadulása és a demokratikus átalakulás kezdetei

Dunaszekcső felszabadulása Baranya megye felszabadítását a 2. Ukrán Front egységei kezdték meg. A Duna—Tisza közének felszabadítása ugyanis az ő feladatuk volt. A Dél irányából előnyomuló szovjet csapatok a magyar határt Zombornál lépték át és gyors ütemben nyomultak előre. A következő nap, október 21-én már Bajára értek, céljuk Budapest átkarolása és felszabadítása volt. Ezen a napon értek a szovjet csapatok Baranya területére is. A Nagybaracska irányából érkező egységek az öreg Duna hídján átkelve Kopárhát irányából nyomultak előre. Elfoglalták az uradalmi majort, érintve Keresztfok — Csanádi — Telekpusztát, és a mai Dunafalvára, az akkori szigeti tanyákra, szállásokra érkeztek.

30 Ugyanakkor egy másik egység is a sziget területére lépett Bátmonostor irányából. Ezek az egységek Kispuszta és Bikapuszta érintésével október 24-én Váripusztára értek, majd a Hirdtanya mellett este 21—22 óra tájban értek a Szállásokra, és ott egyesültek a Nagybaracska irányából érkező csapatokkal. Ez után előnyomulva kiértek a Duna partjára, csaknem egyidőben azzal az egységgel, mely Mohácsnál érintette a Dunapartot.

31 Időközben a 2. Ukrán Front egységeit a 3. Ukrán Front alakulatai váltották fel. Ezeknek a feladata volt a jobbparti hídfő létesítése, Baranya felszabadítása. A szovjet parancsnokság ekkor még nem döntött az átkelés helyét illetőleg. Kezdetben az volt a tervük, hogy Mohács és Dunaszekcső között létesítenek hídfőt, a másik hídfőt Mohács alatt szándékoztak létrehozni, aminek megtörténte után kétirányból szándékozták harapófogóba venni a várost. Ez a terv azonban az esősre fordult időjárás miatt nem bizonyult kivihetőnek. Az esőzések miatt ugyanis annyira feláztak a szigeti földutak, hogy azon járművel nem lehetett közlekedni. Ilyen helyzetben az átkelést csak Apatinnál és Kiskőszegnél lehetett megkockáztatni. A Dunaszekcső-szigeten tartózkodó szovjet egységek a sártengerré változott területen csak kézifegyverekkel és aknavetőkkel rendelkeztek. Feladatuk az volt, hogy meggátolják a németek esetleges azon törekvését, hogy a folyón átkelve megkíséreljék a sziget visszafoglalását, ugyanakkor a folyó egész hosszán, Bajától Délre elvonják a németek figyelmét a valóságos átkelési helytől. Ezért Dunaszekcsővel szemben pontonokat ácsoltak, szükségátkelőket csoportosítottak a partra, az egész területet elködösítették, azt a látszatot keltve, mintha innét kísérelnék meg az átkelést és a hídfő létesítését. Valószínűleg a németek ennek hatására robbantották fel és süllyesztették el a Liget csavargőzöst, a két kompot és a hajómalmokat. Valójában azonban éppen a már fentebb vázolt kedvezőtlen terep- és útviszonyok miatt itt nem is gondolhattak az átkelésre, annál is inkább, mert a Várhegyről és a környező dombokról a németek az egész területet megfigyelésük alatt tarthatták. A jobbparti hídfők létesítése november 7-re virradó éjjel ment végbe Apatinnál és november 9-re virradó éjjel Kiskőszegnél. A hídfők összevonásáért és kiszélesítéséért napokon keresztül folytak a súlyos harcok. A német ellenállás megtörése után a szovjet csapatok felszabadították Mohács városát, és az itt megépített pontonhídon, majd a Duna befagyása után a jégen megkezdődött a 4. Gárda Hadsereg átkelése a folyón. Ennek a hadseregnek az volt a feladata, hogy Észak felé fordulva közreműködjön Budapest álkarolásában, majd felszabadításában. Ez a 4. Gárda Hadsereg szabadította fel Bárt és Dunaszekcsőt. A Dél felől érkező szovjet csapatokat november 25-én a Vásártér és Böde térségében igyekeztek a németek megállítani. A harc hevességére jellemző, hogy az ott lévő tanya kétszer is gazdát cserélt. Valószínűleg ez az utóvédharc a német csapatok elvonulását fedezte. 26-án