Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

ipari termékek árainak. A mezőgazdasági termények rendkívül alacsony és az iparcikkek magas árainak szemléltetésére az „agrárolló'''' kifejezést használták. Most, hogy igen nagy volt az árkülönbözet a mezőgazdasági termények kárára, arról beszéltek, hogy az agrárolló igen tágra nyílt és minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult az agrárolló kinyílt szárainak az összecsukására, vagyis a mezőgazdasági és az ipari árak arányosítására. A minisztérium és a mezőgazdasági vezető szervek azt ajánlották a mezőgazdáknak, hogy a tej-, a baromfi- és a tojástermelésre fektessék a fősúlyt, mert ez fogja őket kivezetni a nyomasztó gazdasági válságból. De a 17 filléres tejárak mellett a tejtermelés nem lehetett jövedelmező. A baromfit és a tojást pedig a falvakba vezető rossz utak miatt csak fele áron vásárolta össze a közvetítő kereskedelem. A budapesti tőzsdén spekulatív módon, romboló eszközökkel irányították a gabonaforgalmat. Elérték, hogy a magyar búza a legolcsóbb volt a világon. Ezzel szemben az ipari árakat a kartellek szabták meg az egyes iparágakban, amelyek arra törekedtek, hogy ipari termékeik ára ne csökkenjen, hanem biztosítsák a gyártulajdonosok busás hasznát. Még csak fokozta a kartellek túlkapását, hogy a kormány szinte teljes ipari vámvédelmet biztosított részükre. Magas vámokat állapítottak meg a külföldről behozott iparcikkekre. A termelőnek 10—12 mázsa csövestengerit kellett eladni azért, hogy egy pár csizmát vásárolhasson. A válság kirobbanása előtt 4 mázsa csövestengeri árába került egy pár csizma. Most egy pár tinót kellett eladni egy öltöny felsőruháért és egy pár harisnya két napszámbérbe került. Nem volt jövedelmező a cukorrépa termelés sem, mert a gyárak olcsón vásárolták fel a termelőtől a répát, a cukor árát a kartell viszont magasan állapította meg. A magyar gazdasági életet a válság időszakában 70—80 kartell irányította. Baranyában a malmok kartellszerű megállapodással önkényesen felemelték az őrlési vámokat és ennek hatásaként emelkedtek a lisztárak is. A vármegye alispánja a földmüvelésügyi miniszterhez küldött felterjesztésében rámutatott ennek súlyos következményeire. Egy gazdasági cselédet vett példaként, aki általában 16 mázsa évi bért kapott. Az őrlési vám felemelése folytán 288 kg-ot kellett leadni őrléskor a korábbi 192 kg helyett. Ez pénzben 20 pengőt jelentett, ami évi bérének 6%-a volt. De ugyanígy sújtotta ez a részesaratókat és a többi mezőgazdasági munkásokat is, akik keresetüket szintén gabonában kapták. Sőt további új és elviselhetetlen terhet jelentett az egész gazdatársadalomra is. Baranyán kívül Szabolcsban, Beregben és Ugocsában is ilyen önkényes őrlési vámemelést hajtottak végre a malmok.

20 A lisztárak felemelése érzékenyen érintette a munkások nagy tömegeit, beleértve a mezőgazdasági munkásokat, továbbá a tisztviselőket, akik szintén bérért dolgoztak. Úgyhogy a kenyérgabona és más gazdasági termények olcsósága mellett sokan éheztek. De a mezőgazdasági termények alacsony ára visszahatott a mezőgazdasági gépgyártásra is. A mezőgazdasági gépgyárak kénytelenek voltak termelésüket csaknem teljesen beszüntetni, mert a mezőgazdák a gépeket nem tudták megvásárolni. A mezőgazdasággal szorosabban kapcsolódó cégek kénytelenek voltak a munkások tízezreit és a tisztviselők ezreit elbocsátani, s ezzel óriásira növekedett a munkanélküliek száma. A lakosság között nagy gyűlölet nyilvánult meg az ipari és kereskedelmi kartelekkel szemben, mert nekik tulajdonították az ipari és mezőgazdasági árak aránytalanságát, vagyis az agrárolló kilengését. A tej fogyasztói árát Budapesten literenként 40 fillérben állapították meg, amikor a termelőktől 24 fillérért vásárolták meg.-' A bőséges búzatermést 1933-ban katasztrofálisnak tartották az értékesítés nehézsége miatt. Ugyanis 24 millió mázsa búza termett, s az ország 8 millió lakosa számára fejenként átlag 2 mázsa fogyasztást számítva, csak 16 millió mázsát lehetett lekötni belföldi fogyasztás céljaira, így a termés egyharmada, 8 millió mázsa elhelyezhetetlennek látszott a búzapiacon.