Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon
Az állami takarékosság kérdése annyira égetővé vált, hogy a korszak nagy pazarlója, gr. Bethlen István is kénytelen volt a problémával nyilvánosan foglalkozni. Kőfalnak nevezte a nagy gazdasági krízist, amelyet nem lehet egyik napról a másikra ipari vámengedményekkel lerombolni. A szigorú állami takarékosság bevezetése csak néhány év múlva vezethet eredményre. A takarékossági intézkedések során csökkenteni kell a tisztviselők létszámát, de a tisztviselőelbocsátásokat is meg kell gondolni, mert mi történik akkor, ha a most tanuló fiatalság alighogy végez, koldusbotra jut, vagy kénytelen külföldre vándorolni. Az állami takarékoskodással azért is veszélyes túlzásba menni, mert előidézője lehet egyes országrészekben a munkanélküliségnek — hangoztatta Bethlen István. Bethlen miniszterelnök az általános, szoros állami takarékoskodásnál célravezetőbbnek tartotta a gabonatermelésnek újra rentábilissá tételét. Ezért az egész országra kiterjedően gabonaraktár-hálózatot akart kiépíteni, és ennek kapcsán a gabonát a hitelszövetkezetek segítségével vidéki központokba kívánta felvásárlással összegyűjteni, ahonnan a legjobb minőségű tiszavidéki búzát külföldi piacra lehet vinni, a vegyes kvalitású termést pedig belföldi fogyasztásra felhasználni. A kormány takarékossági törvényjavaslatát Wekerle pénzügyminiszter 1930 végén terjesztette az országgyűlés elé. Egy év alatt 45 millió pengő megtakarítást kívántak elérni a dologi kiadások megszorításával, a jutalmazások és a segélyek 50%-os csökkentésével, a kiküldetési és átköltözési költségek leszállításával, Tervbevették a tisztviselők számának apasztását, a tisztviselőfizetések utáni adó kivetését, ugyanígy a részvénytársaságok igazgatósági tagjai által élvezett tantiemek (osztalékok) megadóztatását. A gazdasági válság okainak vizsgálatára és javaslattételek kidolgozására 1931 augusztusa elején a parlament keretei között a kormány új szervet hozott létre, a 33-as bizottságot. Ez meglakulása után tájékoztatást kért a kormánytól az ország pénzügyi és gazdasági helyzetéről és a válsággal összefüggő egyéb kérdésekről, nem utolsó sorban arról, hogy milyen elgondolásai, tervei vannak a kormánynak a válság leküzdésére. A 33-as bizottság még ugyanebben az évben javaslatot tett a búzával bevetett területek, valamint a szőlőterületek csökkentésére, mert csak ilyen súlyos rendszabályokkal vélte megszüntethetőnek a búza- és bortermelés krízisét. Egyben fontos kormányfeladatként jelölte meg a nemzetközi piacok szorgalmas kutatását és a külföldi piaci árakról a magyar közönség állandó tájékoztatását, hogy így az egész termelő lakosság állandóan tájékozódva legyen, mit érdemesebb termelni, milyen termények a legkeresettebbek a külföldi piacokon. Ezekből kifolyólag a bizottság legsürgősebb feladatának tekintette, hogy megfelelő gazdasági ütemtervet készítsen az egész ország részére. A Bethlent felváltó gr. Károlyi Gyula miniszterelnök és kormánya még szigorúbb takarékossági intézkedéseket léptetett életbe. Az új miniszterelnök mindjárt bemutatkozó beszédében Bethlent és kormányát tette felelőssé az ország katasztrofális gazdasági helyzetéért. Persze bírálatában nem ment el addig, ameddig a szociáldemokraták, akik a Bethlen-kormány vád alá helyezését követelték, de Károlyi is elítélte a kormány költekező politikáját. Akkor kellett volna Bethlenéknek takarékoskodni, amíg feleslegek voltak, de ehelyett az állam, a közületek, a magánosok mind arra törekedtek, hogy minél több kölcsönt vegyenek fel. Az új kormány nem tartotta megengedhetőnek, hogy a közterhek a nemzeti jövedelemnek 30%-át emésszék fel, ezért az állami kiadások jeletékeny részét törölni kívánta. Az állami kiadások leszállítását néhány évre tartotta szükségesnek az állami költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében. A közterheket viszont nem óhajtotta tovább emelni, nehogy ezzel a magángazdaságot gyöngítse, vagy a kapitalista gazdasági életet megfossza a tőkeképződés lehetőségétől. Amikor felmérték a Bethlen-kormány túlkiadásait, kiderült, hogy a válság alatt az 1930/31. költségvetési évben 77 millió pengővel költött többet, mint amennyi a költségvetési előirányzat volt. A honvédelmi minisztérium 15 millióval, a vallás- és közoktatásügyi minisz-