Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

lovat, 1187 szarvasmarhát, 680 sertést, 47 birkát, 25 kecskét és a 4079 állatból az általános pénztelenség miatt a parasztok között csak nagyon kevés állat cserélt gazdát. A sertésárak alacsonyabbak voltak, mint az elmúlt téli vásárokon; a lovakat pedig csupán a pécsi lómészárosok vették.

15 S amikor az év végével megállapították a pécsi vásárok éves összesítő mérlegét, megdöbbentő volt az eredmény. A 12 vásárra felhajtottak mintegy 48000 állatot, és ebből 12397 cserélt gazdát, vagyis csaknem minden negyedik állat. Ugyanez volt a helyzet a kirakodóvásárokon: a zöldség-, gyümölcs- és veteményfélék piacán. Azzal a különbséggel, hogy ha ezeket már filléres áron sem lehetett eladni, a beszálló vendéglők szemétdombjaira szétszórták a termelők, mert visszaszállításuk nem érte meg a fáradtságot. Hasonló súlyos értékesítési nehézségek mutatkoztak a baromfi- és tejpiacokon. De ugyanilyen válságos helyzetbe került a gyapjúpiac, s a gyapjúeladásnál az sem segített sokat, hogy a gazdákat felhívták a fekete gyapjúnak az egyéb gyapjútól való különválasztására. Nagy áresések következtek be a bor eladások terén. A baranyai és tolnai történeti borvidékek jó minőségű borai iránt gyenge kereslet nyilvánult meg. A somogyi és zalai rosszabb, vagy általában a gyengébb minőségű borokra vonatkozóan pedig azt ajánlották a borpiac szakértői, hogy ezeket leghelyesebb pálinkának kifőzni, mert egyébként eladásuk lehetetlen. A mezőgazdasági termények nagy árcsökkenése, valamint az általános pénztelenség következtében a földárak is nagyot estek. Az 1930. évre az előző 3—4 évi átlagárakhoz viszonyítva 30—40%-kal hanyatlottak. A földárakban a következő években sem történt javulás, sőt mindamellett a földforgalom csaknem teljesen szünetelt. A gazdasági válság előtti évekhez viszonyítva csökkentek a földhaszonbérleti árak. A földhaszonbérleti megállapodásoknál, szerződéseknél azonban talán az volt a legnagyobb változás, hogy éppen a búza nagy áresése következtében a bérleteket nem búza-, hanem pénzhaszonbérben kötötték. A gazdasági válság közepe táján elsősosztályú Zala megyei szántóföld kat. holdankénti évi bére 24 pengő körül mozgott. Azáltal, hogy a földtulajdonosok ragaszkodtak a pénzbeli árendához, a földbérlők válságos helyzete tovább súlyosbodott. Az alábbiakban táblázatosan szemléltetjük a mezőgazdasági árváltozásokat a gazdasági válság éveiben, 1929-től 1933-ig. Ezek a kimutatások konkrét formában mutatják a gabonafélék, az állati takarmányok, a különböző magvak, élőállatok, élelmiszerek, kerti termeivények, zöldség, gyümölcs, hús, tej és tejtermékek folyamatos áreséseit hónapról-hónapra, a válság első, középső és utolsó évében. A gabonafélék az 1929-es árak negyedrészére, ötödrészére, a takarmányárak a felére, a magárak ugyancsak a felére estek le az öt évig tartó válság folyamán. A búza ára 25 P-ről 7-re, a rozs 22-ről 4-re, az árpa 25-ről 7-re, a zab 25-ről 8-ra, a tengeri 31-ről 8 P-re zuhant le a válság utolsó évére. Viszonylag kisebb volt az áresés az élőállatokban (különösen a sertésárakban), baromfiban, tojásban, tejtermékekben. Hangsúlyozzuk azonban ennek a viszonylagosságát, mégis a válságos évek azokat a mezőgazdász, közgazdász szakembereket igazolták, akik a gabonatermesztés csökkentését és az állattenyésztés fokozását sürgették.