Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) a válság első évében a mezőgazdasági válság okainak felderítése céljából feldolgozta 76 nagybirtok (1000 kat. holdon felüli), 43 középbirtok (100—1000 kat. holdig) és 104 kisbirtok (1—100 kat. holdig) számtartási adatait. A kat. holdankénti átlagos összes bevétel 147 pengő volt, míg az összes kiadások kat. holdanként 133 pengőre rúgtak. Tehát a tiszta jövedelem kat. holdanként 14 pengőt tett ki, vagyis 10%-a sem volt a nyers bevételnek. Ezzel szemben 13,5 pengő volt, kat. holdanként a kirótt közterhek összege, amely így a tiszta jövedelmet csaknem az utolsó fillérig felemésztette. 1 I. A válság jellege és romboló ereje Mivel az élelmiszerfogyasztó tömegek vásárlóereje a minimálisra csökkent, a nagy pénztelenség következtében a legszegényesebb napi szükségletüket is alig tudták megvásárolni, s ez azt a látszatot keltette, hogy a fogyasztás arányához viszonyítva a mezőgazdaság túlsókat termel. A megtermelt búza és egyéb mezőgazdasági terménymennyiséget a hazai és hagyományos külföldi piacok együttesen sem voltak képesek felvenni. Túltermelés mutatkozott a mezőgazdaságban és kemény harcot kellett folytatni az értékesítésért. Az agrárjellegű országok között szinte gazdasági világháború folyt azért, hogy búzafölöslegüket hogyan értékesítsék. Az egyes államok különleges vámintézkedéseikkel mesterséges gátat emeltek terményértékesítésük elősegítésére. Nemcsak a termelés került tehát válságba, hanem a fogyasztás is, mert a fogyasztók pénztelensége akadályozta még minimális vásárlóerejük kifejtését is. Ahogyan a gazdasági válság egyre jobban mélyült, mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a túltermelés a kapitalizmus rendszertelen, anarchikus termelési rendjéből következik. Mind többen ráeszméltek arra, hogy a túltermelés végül is a termelés teljes anarchiájára vezetett, mert a kapitalista társadalom termelési rendszere nem számol a fogyasztással. Maga a kormány és ezen belül a földművelésügyi miniszter is foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy ti. a túltermelés a kapitalista termelési rend lényegéből következik-e és a földművelödcsügyi miniszter a miniszterelnökhöz küldött levelében azt igyekezett hangoztatni, hogy a válság nem a tőkés termelési rendszerből következik, és nem jellemzője ennek a termelési rendszertelenség. 2 A termelés és fogyasztás összhangjának felborulása azonban éppen az ellenkezőjét bizonyította és nyilvánvalóan megmutatta, hogy a túltermelés csakis a kapitalista termelésjellemzője. Túltermelés volt a válság alatt, pedig a kat. holdanként átlagtermés meglehetősen alacsony volt az egész országban. Baranya vármegye Gazdasági Egyesülete az 1931. év végén 12 községből adatokat kért az évi, holdankénti átlagtermésről. A 12 község 5 mezőgazdasági jellegű járás között oszlott meg, úgyhogy egy-egy járásra 2—3 község esett. A gazdasági egyesület kérdéseiben megjelölte a terménylajtákat, a körjegyzők pedig mázsákban adták meg a holdankénti évi átlagtermési eredményt. 3 A baranyai mezőgazdasági termelés színvonalát, termésátlagát, az egyes községekben elért terméseredmények alapján az alábbi táblázattal szemléltetjük. A mezőgazdasági válsággal szinte egyidőben megindult a válságból való kivezető út keresése. Egyes személyek, különböző társulatok, kormányszervek keresték a válság okozta súlyos bajok orvoslásának lehetőségét. A gabonatermesztés és az állattenyésztés egyre csökkenő jövedelmezőségére tekintettel a Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület már 1929 őszén ipari növények termesztésére hívta fel a figyelmet. Figyelemmel a Dél-Dunántúl éghajlati és talajviszonyaira, az ipari növények közül is elsősorban a fonálnövényeket, a kendert és a lent ajánlotta termesztésre, és felhívta a lakosságot egy kender- és lentermelő, kikészítő és értékesítő szövetkezet alakítására. Hivatkozott felhívásában az egyesület arra, hogy a rostnak hazánkban és külföldön egy-