Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László: Klivényi Jakab. (Források életére és irodalmi munkásságára)

Az irigyhez, ki kaczagta sorsomat Mért röhög eltátott ajakad, mért sérted az érzőt ? Mért kaczagod szomorú könnyemet undok irigy ? Búmban — tapsoljak? 's ha szívem 'gyász vérzi, örüljek? Annyira nem tompult nemzeti tiszta valóm. Hagyj békét. Ha szemem könnyez, bús érzetem enyhül, Másként a' búnak mérge tenyészni szokott. Nincs szív mellyed alatt, hanem érez, melly érzeni nem tud: Rajta tehát, ha szeretsz másra ugatni, ugass. Pécs, 1821-1824. között. 10. Juranicsra, midőn Referendárius* lett Fényes polczodról tündöklőbb polezra jutottál: Szűk vala Lelkednek tiszted előbbi köre. Érdemeid méltók e' szép jutalomra, de munkás Virtusidat nézték a' fejedelmi szemek. így mikor a' ragyogó terhet válladra ereszted, A' jutalomkoszorú fonja fejedre magát. Pécs, 1821. vége — 1822. jan. között. * 1822. jan. 10-én Vörösmartyhoz küldött levelében Klivényi a vers negyedik sorát az alábbiakban fogalmazta: „Férjfi-erőd' nézték a' fejedelmi szemek." 11. Valakire** Két évig kínzá egy szent buta árva fejünket, Szent szamarak lettünk szent vezetése alatt. Áldom az égnek urát, hogy már valahára kimentett E kínzó szentnek mesteri járma alól. Jaj! ha hasonlóknak készült a'mennyei hajlék Úgy soha nem juthat vég-jutalomra valóm. Pécs, 1821. végén—1822. jan. között. ** A Vörösmarty hagyatékban található Klivényi vers tartalmilag részben eltérő. Ezt olvashatjuk; Két évig nyúzá egy Szent-buta árva fejünket, 'S szent szamarak lettünk szent vezetése alatt. Áldom az Égnek Urát, hogy már valahára kimentett E' kínzó Szentnek mesteri járma alól. Jaj ! ha illyeneké a' várt mennybéli dicsőség Ugy soha nem juthat vég-jutalomra valóm!