Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Petrovich Ede: Baranya megye népoktatása a reform korban (1810—1848)

1810-ben a dobokai, hertelendi, sásdí, mozsgói, 1841-ben a drávaszentmártoni tanító képesítés nélkül állt szolgálatba. A legtöbb tanító Pécsett szerezte oklevelét, mégis a kisasszonyfai Veszprémben, a darázsi Zágrábban, a németegregyi Linzben, a lakócsai Eszéken képesítőzött. A továbbképzésre is akadt példa: Krammer Mihály, nádasdi tanító Bécsben tökéletesítette Olaszon szerzett zenei tudását. A tanító munkaköre nem szorítkozott kizárólag az iskolára, legtöbben egyúttal kántori tevékenységet is folytattak, de gyakori az is, hogy sekrestyési, harangozói munkát vállaltak, természetesen külön díjazásért. Külön díjazás járt a halott mellett töltött vírassztásért. (Vigília) Jellemző azonban, hogy 1829-ben Vörösmarton, 1841-ben Laskafaluban ezt a megjegyzést fűzte a vizitátor a harangozói tevékenységhez: Összeférhetetlen a tanítói hivatással. A polgári közigazgatás kialakulása életre hívta a falvakban a jegyzői állást. Ez a pálya írástudó embereket követelt, érthető tehát, hogy a tanítók szívesen vállalták ezt a munkakört már a nagyobb jövedelem kedvéért. Nincs tudomásunk, hogy egyes tanítók véglegesen fölcserélték állásukat, annál többször fordult elő, hogy a tanító egyben jegyzői teendőket is vállalt. 1810-ben még csak a hásságyi, mozsgói és németi tanítóról olvassuk, hogy egyúttal jegyzői tevékenységet folytatott. Később megszaporodnak az esetek: 1829-ben Görcsönyben, Mindszenten, Vörösmarton, a 40-es években Bükkösdön, Drávaszentmártonban, Lakócsán, Somogyszentlászlón, Jánosiban a tanító egyben jegyző is. A gyakorlatban a tanítás nem terjedt ki az egész évre, hétközben a csütörtök is szabadnap volt, ezért kisebb helyeken a tanító más foglalkozást is folytatott. 1810-ben Hetvehelyen a tanító ,,más munkát is vállal", Villányban szőllőműveléssel foglalkozik, Orfűn takács a tanító. 1829-ben Óbányán kőműves, Tekeresen takács, Gyümölcsényben fazekas, Csikóstöttösön és Ibafán kitanult szabó. Volt katonával csak Kishajmáson találkozunk, a tanító egykor őrmester, vigiliarum magister volt. Sajátos, hogy még a XIX. század elején is működött megyénkben külföldi származású tanító: 1810-ben Hetvehelyen fuldai, Bikaion cseh, 1829-ben Bolyban mannheimi, Óbányán bajorországi, Németegregyen cseh, Orfűn svábországi, Ibafán bécsi születésű oktatta a gyermekeket. A kinevezés legtöbbször az egyházi hatóságoktól függött, de arra is volt példa, hogy a győri főigazgató maga nevezte ki a megfelelő személyt. Olykor választásról is szó esik. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a tanítók jellemzése szinte kizárólag mindig elismerő. Súlyosabb kifogásról csak két esetben értesültünk: Bogádon a tanító alkalmatlan, mert nem tud magyarul és teljesen süket. A lovászhetényi Stáb János ellen az a kifogás, hogy kocsmázik és ezért elmozdítás terhe alatt kötelezik, hogy erről szokjon le. A kifogásoknak ez a csendje csak a késői utódok előtt lehet talány, akik szerint a papot és tanítót éles ellentétek választották el egymástól. A forrásokban erről semmi nyom. Pedig ekkor a nyilatkozatot tevő lelkész nyugodtan kiönthette volna panaszát az őt védő vizitátor előtt. A nagy csend oka, hogy még nem alakult ki a tanítói öntudat, a tanítói rend. Kezdetben a tanító alkalmazottja, vagy legalább is munkatársa volt a lelkésznek, akinek őt hivatalból védenie kellett. E ténynek igazolása, hogy nagyon sok tanítói gyermek később az egyházi hivatást vállalta. A rendelet értelmében a tanítás ideje az egész év, mégis túlnyomólag csak télen járnak a gyermekek iskolába (Abaliget, Tekerés, Baranyabán), ahol nyáron is folyik a tanítás, a tanulók száma jelentősen lecsökkent. Például: Télen Nyáron Bodony 30 1 Boly 193 75 Bükkösd 50 10 Helesfa 14 4 Dárda 60 42