Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kardhordó Kálmán: Adatok a „Boly és Sellye földes uradalom" reformkori történetéhez

verése céljából alkalmazták. A vetést követő beboronálásnál tekintettel voltak az elvetett magféleségre, más boronát használtak repcénél, másat búzánál.

36 A beboronálás utáni hengereléssel aztán be is fejeződött a tulajdonképpeni talajművelés, a munka menetében helyét a növényápolás váltotta fel. Aratás, hordás, nyomtatás. Gabona dézsmálás Aratáskor, nyomtatáskor a kerületi ispán volt minden szérűn a fő felügyelő. Az éjjeli és nappali őrzést a majoroknál a kocsisok, hajdúk, gazdasági katonák látták el, olyan utasítással, hogy: „Ügyes és szorgalmas vigyázattal légyen minden a ki e munkáknál alkalmaztatik, hogy kalászok ne maradjanak, hogy a szalmából a szem jól kirázattasson, hogy a szalma kazalok jól és szépen rakattassanak és hogy a törek és polyva tisztán és jól kazalokba rakattasson, hogy az annak üdéjében mint takarmány is használtathasson, ügy a kéve kötelek is össze szedettetvén úgy helyeztessenek befödve, hogy széna porció köteleknek annak idejében használtathassanak."

37 Az írnokoknak munkakezdéstől estig kint kellett lenniük, ebédjüket is kint fogyaszthatták el. A vármegyei közgyűlés az aratók, nyomtatók járandóságát megszabta, s a főbíró azt közölte is az uradalmakkal, de ezt a tisztség a körülményekhez igazodva módosította. Mind a bólyi, mind a sellyei uradalom területén csak a legritkább esetben alkalmazták a részes aratást. Csak akkor, ha egyik kerület sem tudta a másikat a szükséges robottal kisegíteni. Ilyenkor fogadhatott a kerületi kasznár „józan belátása szerint... részeseket vagy napszámosokat."

38 Az aratás döntő mértékben robottal történt, de a leszolgált napok számát a végzett teljesítmény határozta meg. Az évi terméstől függően szabta meg a tisztség a telkenkénti kötelezettséget: a jobbágy hány keresztet köteles vágni bizonyos számú robotért. Ez kerületenként, évenként és terményenként is más és más. A bólyi kerület viszonylatában: 1837-ben búzából minden telekre 12x 10 napért, árpából minden telekre 6x4 napért, zabból minden telekre 6 x 4 napért, de 1838-tól már 15 kereszt aratásáért számít 10 napot az uradalom egész telkenként. A féltelkes felét, az egynegyedes pedig 4

l

/

2 x -et aratott 3 napi robotért. 1841-benagyulai kerületben elegendő volt 7,5 keresztet vágni 5 robotnapért, a kövesdiben 12-t kellett 8-ért. 1845-ben pedig ugyancsak a gyulai kerületben 9 kereszt volt a kötelesség 6 napi robotért, bár minden esetben a norma 30 kéve, azaz 1,5 kereszt.

39 A jobbágyok nem voltak kötelesek e rend szerint végezni az aratást, elállhattak tőle, mint pl. a rácpetreiek, de akkor az úrbéri törvények szerint e munkákra hetente kétszerezve szólították őket, s mindenkor csak férfiakat, reggel 6 órára.

40 Az aratást az uradalom nem győzte mindig roboterővel. Ezért előbb uradalmi jobbágyokat próbált alkalmazni a tisztség pénzért, de ez csak nehezen vagy sehogy sem sikerült. (Ha a munka bérezését nézzük, ezen nem is csodálkozhatunk: a hatvani kerület egy aratónak 15 garast és 1 itce bort, egy kaszásnak 1 Vcz Ft-ot és 1 itce bort ajánlott 1845-ben.) Ezért a sellyei uradalom Fehérvárról hozatott kaszásokat. Számuk ha lassan is, de emelkedett: 1834-ben még csak 30, 1845-ben 44, 1846-ban már 60 fő. Május végén érkeztek, az uradalom küldött fel értük Enyingre szekereket. Minden előforduló munkára fel lehetett őket használni, s kötelesek voltak aug. 8-ig maradni. Vasárnap s ünnepnapon, valamint rossz időben, mikor nem dolgozhattak, tartást kaptak, de fizetést nem. Az évek során mind a fizetésük, mind az ellátásuk fokozatosan csökkent.

41 1832-ben a behordás módja, rendje megváltozott. A kis szűrüs piacokat megszüntették s a dézsma gabonát az addigi szokástól eltérően a helységek nem saját határukba hordták.