Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Baranyai Aurél: Két öreg gyógyszertár Pécsett 1696—1926

KÉT ÖREG GYÓGYSZERTÁR PÉCSETT 1696—1926 BARANYAI AURÉL A Baranyai Hely történetírás 1972. évi kötetében „Baranya megye gyógyszerészeti emlékeiből" címmel, vázlatszerű képekben villantottam fel kisebb hazánk gyógyszerészeti múltjának néhány részletét. A biztató visszhang, mely ezt az elsőszülött próbálkozást fogadta, arra ösztönöz, hogy a megkezdett adatgyűjtést folytatva, igyekezzem feltárni és közölni minél több történelmi adalékot a baranyai gyógyszertárak életéből. Bízom abban, hogy még többrétűbb és elmélyültebb informálódás eredményeként elemzőbben foglalkozhatom szakmai elődeimmel és rámutathatok arra, hogy gyógyszerészeinknél is a Kar egyéniségei adják a foglalkozási rend rangját és történeti helyét az adott korban, a társadalom egészében. Pécs két legöregebb patikájának históriája során ezúttal is a hősök tettei, prózai fogalmazásban: a szereplők eredményei állnak a mérce alá. Mi az, ami ezekből ma is érték és mi az, ami selejt? Van-e olyan mozzanat, olyan alkotás, melyet az újarcú, végleges formát még ma sem öltött, magyar gyógyszerészet hasznosíthat, amiből impulzust meríthet? E sok évtizedet ábrázoló, egyre világosabban felderülő képsorban mi szorul magyarázatra vagy kiegészítésre s mit értettek eleink haladás alatt? Alapvető-e az a vonulat, amelyet Baranyában a 17. század végétől a 20. század első negyedéig vontak kézműves kereskedőkből diplomás gyógyszerészekké lett egészségügyi szakemberek? Jelen tanulmány egyetlen vékony szelete csak egy, talán be sem fejezhető, értekezésnek (nem könnyű hasonló munka műfaját meghatározni, különösen olyan egyéni felfogásban, mint az enyém), hiszen a helyi jellegzetességeken túl általános szempontok is tisztázásra várnak. Amellett a történelem sem áll meg s minden nap új lapot jelent. A két öreg patika közül a Szerecsen most lenne 278, az Arany sas 189 éves. Elgondolkoztató, hogy az általános gyakorlattal ellentétben, e két belvárosi szomszédvár és a bennük levő őrség milyen jó testvérek voltak mindvégig. Nem volt köztük soha említésre érdemes nézeteltérés. Annál több a jóravaló közös vonás: a város szeretete, a közügyek felkarolása, a szociális viszonyok javítása terén. A komoly szakmai ügyvitel és a népszerűség még jobban elmélyítette a városi polgárság tiszteletét a Hölbling és a Sipőcz család, Nendtvichék és Zsiga László iránt. Nendtvich Tamás emlékét a Kossuth utcai pirogránit tábla, Zsigáét a mecseki „László pihenő" örökíti meg, Sipőczék belvárosi kis palotája pedig a Szerecsen régi dicsőségét idézi fel. Ezek előrebocsátásával próbáljuk bemutatni újabban feltárt adatainkat a Szerecsen és Arany Sas patika történetéből. Az újabb adatok közel hetven százalékát ezúttal a helyi sajtó korabeli közleményei nyújtják. Meggyőződésem, hogy ezt a pongyolának tartott történeti hírforrást nem szabad elhanyagolnunk, különösen a „visszapillantások" vonalán. Előnyünk, hogy a patika, nemcsak mint közegészségügyi intézmény, de mint a notabilitások kedvelt napközi kaszinója is, jelentős társadalmi fogalom volt 150—200 évvel ezelőtt ahhoz, hogy minden ténykedését, változását és személyi összetételét figyelemmel kísérjék és regisztrálják. A régibb gyógyszertáraknál mindehhez az őket körüllengő misztikum is nagyban hozzájárult. A Szerecsen patika (ad Aethiopem — zum Mohren) első harminc éve meglehetősen kusza képet nyújt, főként az állandóan változó tulajdonosok miatt. Wernischek Ágoston György azonban karaktert ad az első pécsi polgári gyógyszertárnak, működésének negyven