Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története

1883-ban 50 tagú bizottságot neveztek ki azzal a feladattal, hogy az építendő vízművel kapcsolatban javaslatokat tegyen a Tanácsnak.

131 Ez a Vízvezetéki Nagybizottság a Gazdasági Választmánnyal, majd a Vezetéki Munkálatokat Ellenőrző Bizottsággal együttműködve tevékenységeivel elősegítette az új pécsi vízmű megvalósulását. III. A közkutak története A római uralom idejéből ezideig egyetlen kút maradványai sem kerültek elő Pécs területén. Török kori vízvezetékeket szép számmal őriz a föld a belvároson kívül is. Olyan, ma is meglévő kútról, vagy vízmedencéről, amelynek a török kori eredetét igazolni lehetne, nem tudunk. A Haüy-féle térkép közvetlenül a török kor után több közkutat is jelez a város területén. A térkép tanulmányozása során arra a következtetésre jutottunk, hogy a Széchenyi téren a török kori kutak nem azon a helyen voltak, ahol a XVIII—XIX. századi leírások és térképek jelzik a későbbiek helyét. Haüy a Széchenyi téri alsó kutat a mostaniZsolnay-kút közelében jelöli A felső kutat, mint már többször említettük, 1709—10-ben építették. Haüy térképe a múlt századitól nyugatra ábrázolja a török kori kutat. Mátyás Flórián, bár nem említi, mire alapozta az állítását, a török kori kutat a múlt században működőtől 7—8 lépésnyire nyugatra tudta, a kövezet szélénél.

111 Valószínűleg itt isarégi gyakorlattal állunk szemben: a régi építmény hasznavehetetlen alapjait nem szedték fel teljesen, inkább az újat építették kicsivel odább. Az új kút átadásáig bizonyára a régi látta el vízzel a lakosságot és az új kút építőit is. A Széchenyi téri kutakat valószínűleg többször áthelyezték, mert 1974-ben a Gázmű által ásott árokban is látni lehetett egy kút alapjait a Városi Tanácsház főkapuja előtt. A Tettyéről kiinduló vízvezeték tárgyalásánál említettük, hogy a XVIII. század elején négy városi kúton volt zárható ajtó. A számadási feljegyzések és a leltárkönyv csak a Horváth-ház kútját nevezik meg a négy közül.

13- Ennek a négy elosztó kútnak a törökkori eredetét csak feltételesen fogadhatjuk el. Haüy térképe a Teréz utca és a Deák utca északi sarkánál is feltüntet egy kutat, amelyre a XVIII. századi anyagban nem találtunk adatokat. 1833-ban a környéken lakók Jellasits János háza előtti kút helyére tartály építését kérték. A Tanács elutasította a kérést.

133 (Jellasits János 1813-tól 1841-ben bekövetkezett haláláig lakott a Teréz és a Deák utca sarkán álló házban.) A környékbeliek két év múlva újra kérték a tartály felépítését, mert a kút akkorra már romos lett.

131 Az építkezést engedélyezték

135

, a tartályos kutat felépítették.

135 A Jellasits-ház sarkán romossá vált kutat (vagy az elődjét) jelölte Haüy a térképén. A Várady Antal utcában a Dischka Győző utca elkanyarodásánál is jelölt a térkép egy kutat, de ennek a további sorsáról nem tudunk. A vezetékét korábban már említettük. Haüy a domokosrendi szerzetesek birtokába került török templom udvarán is feltüntetett egy medencés kutat. Ez a mellékelt térkép készítése idején még működött a Kazinczy utca 2. számú ház udvarán. Az étterem udvarán a kút helye még ma is látható. A török kor vége óta magánkút volt. A kutak építését, mint az előzőkben többször említettük, a környéken lakók kérték a Tanácstól. Az engedélyt úgy adták meg, hogy a környékbeli lakosok is járuljanak hozzá az építési költségekhez. A pénzt tekintélyesebb polgárok gyűjtötték össze és ők is adták át a városi pénztárnak. A XVIII. században a kutakat a város építtette, a XIX. században az építéssel vállalkozót bíztak meg. A versenytárgyaláson a vállalkozók a tervezett kút rajzával és a költségvetési tervekkel jelentek meg, amelyek egy részét az alvállalkozók készítették el. A rendelkezésünkre álló adatok szerint, a megbízatást legtöbbször a városi kútmester kapta meg, de előfordult, hogy építőmester vállalta el a munkát.

137 Nagy versengés nem lehetett, mert a részmunkában kellő szakmai ismerettel és gyakorlattal rendelkező mesterember