Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története
denekelőtt megoldani, ezért az akkor már üzemelő sörgyárnak nem engedélyezte a bálicsi víz használatát 37 . A későbbi években is gyakran szóba került a bálicsi víz kérdése. Új víztartályt terveztek a forrásvizek összegyűjtésére, de pénz hiányában nem építették meg 38, 3 ' J . 1871-ben új vízvezetéket terveztek 10 . Az építési terv szerint a tégla (!) vezeték helyett floridsdorfi csöveket fektettek volna le. 1880-ban 2000 forintot fizetett ki a város a Bálicsi-vízvezeték javíttatására. A város a múlt század második felében újabb közkutakat építtetett a Szigeti-külvárosban. A gyérvizű források nem tudták kielégíteni az épülő városrész igényét. Bálicsban és a Rókus domb környékén e században szürke csövekből épített vízvezetékeket találtak 11 ' 42 . Rendeltetésükre vonatkozó írásos adatokat nem találtunk. A Rókusaljai-kútról kevés adatot találtunk a levéltári anyagban. A „Rókus kútnál levő régi vízforrás medréjénél" 1853-ban napszámosok dolgoztak 13 . Az egyik jegyzőkönyv beszámol arról, hogy Savary Mátyás szőlőjében vízkutatás közben jó forrást találtak és azt „a Rochus és a Kaszárnya kúthoz" (Stock-ház) vezették 44 . A Vízvezetéki Nagybizottság jegyzéke 1892-ben is megemlíti, hogy a rókusi kifolyós kutat a bálicsi forrás táplálja 45 . A kút közvetlen környékét azóta többször átépítették, vizének az eredetét csak megfelelő vizsgálattal lehetne tisztázni. Az írások két elnevezését említik: „Rókusaljai-kút". 1869; „Rókusi kifolyós kút", 1892. Még egy adatot találtunk: 1869-ben a kút csöveit javították 40 . A kút közelében vörös csöveket is találtak, de ezek rendeltetéséről sem tudunk közelebbit mondani. 1 A pécsi vízvezetékek korára vonatkozó adatok tárgyalása után a levéltári anyagban található egyéb feljegyzések ismertetésére térünk át. A Kaposvári utcai és a Szeminárium-forrás vizének a használatán — mint említettük — jó két évszázadon át vitatkozott a város és a káptalan. A Vas-kapu feletti fővezeték vizét a kanonokok a város engedélyével vezették be a házaikba 47 . A XVIII—XIX. században a magánvízvezetékek után járó vízadót a kanonokok is fizették, bár, ahol csak lehetett, említést tettek bizonyos előjogaikra. Jónás kanonok a mai Káptalan-utca 2. számú házban lakott. 1859-ben a kivetett vízadó alól felmentést kért, mert azt emberemlékezet óta nem fizettek a káptalani házak lakói. 1864-ben a mentességet újra kérnie kellett 48 ' 49 . Utódjára, Feszti kanonokra, a vízadót szintén kivetették. Feszti az adó kivetéséről 1883-ban — a magánkutak összeírásakor — ezt jegyezte fel az összeírási lapra: „Ezen magán-vízvezetéket a Tttes Városi Tanács 1868-ban engedélyezte csere fejében azon tetemes területért, melyet a főtisztelendő Káptalan e ház utczai falának újbóli építésekor az utcza szélesítésére ingyen átengedett, mind emellett az évi vízvezetéki bért meg kellett fizetni". Ugyanekkor Girk kanonok (Káptalan utca 4.) ezt a megjegyzést tette: „Van vízvezeték a papnövelde tulajdon forrásából". Korábban láttuk, hogy a Szeminárium vezetői a Papnöveldéi forrás vezetékét magukénak tekintették, arról nem is tudtak, hogy a városi kutak is kapnak abból vizet. A kanonokok idős emberek lévén, gyakran váltották egymást az épületeikben, a hagyományokat nem adták tovább egymásnak, az esetleges jogaikat bizonyító írásokat nem keresték elő a levéltárukból. A város viszont a Kaposvári utcai és a Szemináriumi-forrásokat, a vízvezetékekkel együtt, következetesen a magáénak tekintette. A püspökséggel a város kivételt tett: a Petrezselyem-forrás kettős szolgalmi jogát elismerte. Vízdíj fizetésére nem akarták a püspököt egyszer sem kötelezni. 1902. február 25-én a város területén fakadó források használata tárgyában tartott értekezlet jegyzőkönyve szerint a város a Kaposvári utcai forrást foglalta és a vezetékét is felújította. Az értekezlet kérte a polgármestert, állapítsa meg Dobszay, Szeifritz és Troli kanonokok arányos hozzájárulását az új vízvezetékek költségeihez. (Az említett kanonokok a Káptalan utca 5., 2. és 1. számú házakban laktak, a mellékelt térkép számozása szerint.) Az egyik javaslattevő szerint a kanonokoknak vízhasználati engedélye nem volt, tehát az
