Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Galambos Ferenc: A pécsváradi apátsági uradalom községeinek iskolái

A PÉCSVÁRADI APÁTSÁGI URADALOM KÖZSÉGEINEK ISKOLÁI 1775-IG GALAMBOS FERENC „Baranya megye 18. századi népoktatása az Egyházlátogatási jegyzökönyvek tükrében" címmel jelent meg 1973-ban Petrovich Ede összefoglalása*. Bevezetésében a szerző azonban kiemelte, ,,a pécsváradi apátság 29 faluját csak 1776-ban csatolták a pécsi egyházmegyéhez". A korábbi jegyzőkönyvek tehát nem tartalmazták a rájuk vonatkozó adatokat. Mivel azonban ezek a falvak is Baranyában vannak, szükségesnek látszott azoknak az adatoknak fölkutatása is, amelyek 1776. előtti időre vonatkoznak. Történelmi fejlődés eredménye volt, hogy a pécsváradi apátság birtokát képező 28 falu, noha a pécsi püspökség területén fekszik, mégis az esztergomi érsekség joghatósága alá került. Mikor és miért állt elő e helyzet, olyan kérdés, amelyet egyelőre homály borít. Mivel azonban Bálint de Alsan pécsi bíboros-püspök (1374—1408) kétségbe vonta, János esztergomi érsek Rómához fordult. IX. Bonifác pápa 1400. máj. 1-én kiadott válaszlevelével Pécsvárad, Szekszárd, Báta és Földvár apátsági birtokok ,,exemptio"-ját, azt „régi, jóváhagyott és eddig békességgel elfogadott szokásnak" minősítve, megerősítette. Summázva ez azt jelentette, hogy az apátsági falvak lakossága nem a pécsi püspöknek fizette a tizedet, hanem a mindenkori apát szedte; az apátnak pedig semmiféle egyházmegyei zsinaton nem kellett résztvennie, hanem csak az ünnepélyes esztergomi zsinatokon. (L. Kolier: História Episcopatus V. ecclesiensis, III. k. 220 és erre hivatkozott Brüsztle is az egyes apátsági plébániák leírásánál, pl. a pécsváradinál III. k. 155. o.) Ez a jogi helyzet természetesen a török utáni időben is megmaradt. Az „exempt = a joghatóság alól kivett" apátsági birtokon lévő plébániákra az esztergomi érsek küldte a papokat és minden más hivatalos ügyben is oda kellett fordulni. A nagy távolság azonban mindinkább megnehezítette az egyházi közigazgatást és az ide küldött papok számkivetésként fogták föl az itt töltött időt. Klimó György pécsi püspök alatt (1751—1777) Mária Terézia királynő kérésére VI. Pius pápa 1775. március 13-án kelt brévéjével a báránya- és tolnamegyei „exempt" területeket a pécsi püspök joghatósága alá helyezte. Egyházi előírás alapján a megyéspüspök bizonyos időközökben tartozik végig látogatni, „kánonilag vizitálni" egész egyházmegyéjét. Innen az ilyen alkalomkor fölvett jegyzőkönyv neve: „Canonica visitatio". A vizsgálat kiterjed személyekre, dolgokra, kegyes helyekre. Ezért tartalmaznak e jegyzőkönyvek értékes adatokat az iskolákra és tanítókra vonatkozólag is. 1775-ig két egyházlátogatás folyt le, amelyeket az esztergomi érsek megbízásából végeztek és egy „conscriptio = összeírás" két itt működő pap közreműködésével. A tanítót ezekben az okmányokban is „rector scholae" (az iskola vezetője-nek vagy „ludimagisternek, qui simul organista et cantor") iskolamester, aki egyben orgonista és kántor. Van olyan tanító is, aki a jegyző szerepét is betölti, mint pl. Véménden. A szűkszavú megjegyzésekből kitűnik, hogy a tanító tanítja a gyermekeket a hit elemeire, de nem mindegyik tudja azt meg is magyarázni. Ezen kívül írásra, olvasásra oktatják növendékeiket. Egyik sem említi a számolást. A tanítók végzettségéről alig történik említés. Csupán a berkesdiről jegyzi meg (1754), hogy elvégezte a „Rhetorica"-t, a versendiről megmondja, hogy „nem járatos a latin nyelvben", a kisnyárádi pedig „latinul tud olvasni, de nem érti". Az 1761-es összeírás összesítéséből kitűnik, hogy 6 község (ezek a plébániai községek: * Petrovich Ede: ím. Baranyai Hely történetírás. 1972.