Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben

tek a gazdaságot mielőbb zökkenőmentessé s jövedelmezővé tenni a megváltozott viszonyok közt is. Stipanics Antal tiszttartó 1849. november 12-én kelt, a főkormányhoz írt levelében hangot is adott óhajának: „Mivel most már Tettes fő kormánynak helyben hagyásával a gazdaságok némely tsekélyebb költségű teendőket kivéve nagyobb részben felszerelve és lakásokkal ellátva vannak, odajárul a Tisztség tsekély véleménye, méltóztasson Tettes fő kormánynak ezen gazdaságok majorsági kezelését megengedni, mivel remélyhető, hogy ezen gazdaságokjobb rendezésük és kezelésük által előbbre is haladni fognak."

35 Ne gondoljuk azonban, hogy akár a bólyi, akár a sellyei uradalom korábban valami elmaradott, utolsó gazdaság lett volna! Terméseredményei azt tanúsítják, hogy ha nem is volt élenjáró, de a jobbak közé tartozott. Ha egy szétzüllött, elmaradott birtok lett volna, aligha akad olyan tiszttartó, amelyik már második évben akkora tiszta jövedelmet biztosít, mint azt az alábbiakban még látni fogjuk. Még békés, nyugodt körülmények közt is, nem pedig ilyen zaklatott, változásban lévő időszakban ! A robot megszűnése a tavas :i munkák közepén érte az uradalmat. A bólyi uradalom úrbéri járandóságok után tervbevett robotmennyisége 1848-ra 108 359 gyalognap, amihez még hozzájött a különböző szerződések alapján teljesítendő kötelesség. (Az 1847. évi birtokleírás 115 378 napos átlagot említ.) A vármegye meghagyta, hogy a törvények kihirdetéséig a jobbágyok teljesítsék a robotot, de mikor a hajdú a jobbágyokat robotra parancsolta, azok egy szót sem szóltak, azt sem mondták, hogy mennek, azt sem, hogy nem, hanem egyszerűen elmaradtak. „Ezen pillanatban az oszrói hajdú jelenti, hogy egész Oszró s Kis Csány szántani parancsolva lévén, egyetlen egy eke sem alván ki, s így sem zabot, sem burgonyát vetni nem lehetett" — panaszkodott a sellyei tiszttartó 1848. márc. 31-én.

3G (A sellyei uradalom rendelkezett ugyan béres szekrekkel, de azok vasúti talpfát hordtak szerződés alapján a Drávához.) A helyzetet csak nehezítette, hogy pénzért sem lehetett fogadni sem fuvart, sem szántást. Egy gyalognapért 1 pengőforintot (2 Vft 30 X) is kértek (korábban 30 VX volt egy napszám), egy hold szántásért 10 forintot. A sellyei uradalommal szemközt, Szlavóniában Jánkovics földesúr csak úgy adhatta ki földjeit részben, hogy ő a termés negyed részét kapja, háromnegyede a művelőké. A sellyei uradalom területén harmadából kívánták: két rész az övék, egy rész az uradalomé.

37 A Mecsek északi oldalán fekvő jánosi kerület sem volt kedvezőbb helyzetben. A kukorica és burgonya alá hagyott tavaszi földet a robot megszűnése és az igen drága pénzes szántás miatt felébe adta ki a kerületi ispán.

38 A nyári munkálatok elvégzése sem volt kevésbé nehéz. A gyulai kerület ispánja május elején a majorsági gabona learatására szerződtetni akart a közeli falvakból, de azok csak hatod részért lettek volna hajlandók, ezért agárdiakat szerződtetett. De az őszi vetések is csak későn és tetemes költséggel voltak elvégezhetők 1848-ban. (A bjlyi tiszttartó e tényt érvként sorakoztatta fel, hogy 1849-re újabb béreseket fogadhasson ) A parasztok először dolgozhattak földjükön akkor, amikor gazdaságuk kívánta. Érthető, hogy nem voltak hajlandók ínséges, pénznélküli viszonyaik közt sem akármilyen feltételek mellett ott munkát vállalni, ahol korábban oly sok megaláztatásban volt részük. Már korábban is használtak pénzes napszámot, főként a szőlőművelésnél, de most a gazdálkodás minden területén evvel kellett élni, mert a különböző szerződések alapján járó robotot sem lehetett behajtani. Az úrbériség eltörléséig esedékes robot mennyisége, vagyis a telki állomány után járó 1/3 évi és a különböző bérletekért szólalandó eggészévi robot a bólyi uradalomban 31 206 4/8, ill. 37 426 6/8 napot jelentett, amiből még 1851-ben is 18 322 7/8nap tartozást tartottak nyilván.

39