Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben

vagy a kisasszonyfai Szőlők az Úrbéri járandóságokhoz, melyekhez soha sem tartoztak, számétassanak..."" Az ezt követő 3 év alatt a helyzet mit sem változott. A jobbágyságnak magának kellett kezébe vennie sorsa irányítását. A parasztság elégedetlenségét tükröző megmozdulások Baranyában is, miként az ország más vidékén, 1848-ban két hullámban következtek be. Az első, az áprilisi, a felszabadultság érzésével, a „minden másképp lesz" reményével teli. A különböző feltételek mellett bérelt földek aratás utáni dézsmálásával kapcsolatos összeütközések vezetnek az őszi, második hullámhoz, mely tudatosabb, forradalmibb, s olyan eredménnyel jár, mint a szőlődézsma eltörlése. Azok az uradalmi tisztek, kiket korábban figyelmeztetnie kellett Strázsay directornak: „Ne terheltessék uraságod a jobbágyok iránti viszonyában mind azt szigorúan elkerülni, ami elkeseredést és személyes gyűlölködésre mutathatna, ne hogy ez által az amúgy is kellemetlen úrbéri viszonyok még kellemetlenebb színbe boríttassanak"

12

, most rettegve megyei intézkedést sürgettek, mert ha „kellő s példás elégtétel meg nem adatik, a legborzasztóbb következést várhatni, s úgy leend, mint a szomszéd Slavoniában, hol a communismus ellenálhatatlanul gyakoroltatik".

13 Mitől félt a sellyei tiszttartó? A polgárok földfoglaló mozgalmától, attól, hogy „akkor vége minden uradalmi jognak, vége az engedelem s felsőbbségi elismerésnek", fél az „anarchiától" vagyis forradalomtól, „mely bajnak aligha képes leend a törvényhatóság elejét venni".

14 Höjczl sellyei tiszttartó riadalma nem alaptalan. Az 1848. aug. 13-i alispáni jelentés a „communisticus féle elvek" veszélyéről szintén beszámol.

15 Az események menetébe sajnos külső ellenforradalmi erők is beleszóltak. Roth serege 1848. szeptember 20-án Drávasztáránál átkelt a Dráván, s megindult az ország belseje felé. Az 1848. év más vonatkozásban is jelentős a bólyi és a sellyei uradalom történetében. A bólyi uradalomnak évi átlagban 80 797 Pft (201 744 Vft), a Sellyéinek 43 973 Pft (109 909 Vft), összesen: 124 770 Pft bevétele volt. És mégis, a birtok lassan-lassan eladósodott, az évi bevételek egyre kevésbé fedezték a kiadásokat, egyre nagyobb összeget kellett előlegezni a következő évről. A kiadás igen nagy hányadát a földesúrnak Bécsbe küldött pénz adta. Az adóságokkal megterhelt bólyi és sellyei uradalmat

16 gr. Batthyány Iván örök áron eladta bátyjának, hg. Batthyány Fülöpnek.

17 A bólyi uradalom 1848. május 15-től, a sellyei május 17-től ezáltal egy még nagyobb birtok részévé vált, melynek tagjai ettől kezdve: Körmend, Németújvár, Inta, Kanizsa, Ludbreg, Enying, Boly és Sellye. Korábbi viszonylagos önállóságuk igen lecsökkent, a birtokegyüttesben nemcsak a felsorolás végén szerepeltek, hanem utasításaikat is igen gyakran nem közvetlenül, hanem enyingi közvetítéssel, másolatban kapták. A két uradalom közt megvolt igen szoros kapcsolat a központi irányítás arányában lazult, Bolynak egyre kevesebb beleszólása lett a sellyei ügyekbe, s hamarosan meg is szűnt. A következőkben azt vizsgáljuk meg, milyen változásokat eredményezett a jobbágyfelszabadítás főként a bólyi uradalom gazdasági életében, milyen úton-módon igyekezett nehéz helyzetéből e nagybirtok kilábolni, milyen eredménnyel zárult számára a két forradalmi esztendő: 1848 és 1849. Boly Sellye rovására területileg gyarapodott az átadáskor, hozzá csatolták a jánosi és a tapolcai gazdasági kerületet jánosi, ill. tapolcai fiók gazdaság néven. A bólyi uradalommal közvetlen területi érintkezése egyikőjüknek sem volt. A gazdálkodást, számadásaikat önállóan intézték, a bólyi pénztárba év végén a tiszta jövedelmüket küldték be.