Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben

György. A 16 városi polgár vagyonát elkobozták. Nyomozást indítottak a lakosságnál kinnlevő fegyverek után. A népfölkelésekben aktív résztvett a városi és megyei rendes nemzetőrség, amely nem esett kimozdítás alá, hanem az osztrák katonaság bevonulása után is — bár fegyvertelenül — lakóhelyén maradt. A fölkelések leverése után az osztrákok és az osztrákpártiak helyzete megerősödött. Pécsre is szinte hiánytalanul a lakosság visszaköltözött. Azok a tisztviselők is újra elfoglalták hivatali állásaikat, akik egy időre elhagyták helyeiket, beteget jelentettek, elmenekültek a városból, vagy várakozó álláspontra helyezkedtek. A dél-dunántúli megyéket, amelyeknek nemzetőreiből Csányi Lászlónak meg kellett szervezni a Dráva vonal védelmét, összefoglaló néven abban az időben „hadmegyék"-nek is nevezték. Jellemző volt ez az elnevezés, hiszen a Jellasics bán betörése elleni készülődés közben ezek a megyék — köztük Baranya megye — az állandó hadikészülődés állapotában éltek. E megyék lakossága veszélyeztetettebb helyzetben volt, mint a távolabbi megyék lakói, ezért a hadmegyék közgyűlése, illetve állandó bizottmánya természetszerűleg igen komolyan foglalkozott a védelmi harc megszervezésének kérdéseivel. Ezt lehet megállapítani Baranya megye állandó bizottmányának, főispáni és alispáni hivatalának, a járási főszolgabíróságainak munkájából. Mivel Baranyában is, mint az egyik hadmegyében a védelmi erőt elsősorban az összeírt nemzetőrökből lehetett kiállítani, a megyei közgyűlés lelkesedésére vall, hogy amikor a belügyminiszter 3000 nemzetőr kiállítását kérte a megyétől, Baranya ennek a kétszeresét, vagyis 6000 nemzetőrt állított ki. De hozzájárult a nagyobb létszámú nemzetőrség megajánlásához az is, hogy a megye a déli határszélen, Horvát-Szlavonország szomszédságában feküdt és így Jellasics támadása esetén közvetlenül fenyegette a háborús veszély. A forradalmi eszmék keltette általános lelkesedésen kívül ugyancsak a megye földrajzi fekvéséből magyarázható, hogy a megye vezetősége a legtermészetesebbnek tartotta, hogy az eredetileg rendészeti céllal szervezett nemzetőrséget ki kell mozdítani lakóhelyéről és a haza megvédése érdekében katonai feladatokra kell felhasználni. A megye és nemzetőrei ilyen állásfoglalásából következett, hogy Baranya megyében nem volt ellenvélemény akkor sem, amikor a baranyai mozgó nemzetőröket a bácskai őrvonalra helyezték át, pedig Baranyában hasonló volt a veszély nagysága, mint Bácskában. Tisztviselői számát is azért csökkentette le Baranya megye a lehető legkisebb létszámra, hogy így az ideiglenesen munkahelyükről felmentett tisztviselők minél nagyobb számban vehessenek részt a nemzetőri szolgálatban. A veszprémi nemzetőröket éppen azért illették bírálattal a pécsi és baranyai helytörténeti feldolgozások, hogy éppen akkor hagyták őrizetlenül a baranyai Dráva vonalat, amikor Jellasics bán betört az országba, tehát amikor a legnagyobb szükség lett volna itt rájuk. Valóban nem volt meggyőző indok Veszprém megye részéről, hogy azért nem küldte el mozgó nemzetőrei harmadik váltó csoportját a drávai őrvonalhoz, mert a kormány rendeletére megkezdte az önkéntes nemzetőrség szervezését. A többi megyében ugyanígy folyt az önkéntesek szervezése és mégsem okozott zavart a mozgó nemzetőri váltó csoportok kiállításában. Baranya megye csak azután kérte mozgó nemzetőreinek a bácskai őrhelyről való hazabocsátását, miután a veszprémiek Baranyából eltávoztak és őrizetlenül hagyták a drávai védelmi vonalat. Baranya megye állandó bizottmányának közgyűlése, amikor megszavazta az önkéntes nemzetőrség felállítását, határozatban mondta ki azt is, hogy a mozgó nemzetőrség váltási idejét és magát a váltás gyakorlatát mindaddig fenn kell tartani, amíg az önkéntes nemzetőrség szervezése befejeződik és az önkéntesek átvehetik a mozgó nemzetőrök