Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben
nagy létszámú katonasággal szemben nem lehet megkísérelni Pécsett az ellenállást. Ezért hogy a Rossich kapitány által továbbított városi tanácsi üzenet miatt az ellenség meg ne rohamozza Pécset, olyan új határozatot hozott a városi tanács, hogy mihelyt az ellenség közeledtéről a város tudomást szerez, azonnal elébe mennek a küldöttek, Aidinger polgármester Müller Ferenc tanácsnokkal és kijelentik, hogy a városba való bevonulást a tanács nem gátolja. A bsvonuló katonaság legyen fegyelmezett és ne támasszon összeütközést a lakossággal. A városi tanács viszont elősegíti a beszállásolást és a szükséges élelmiszerekkel való ellátást. Élelmiszerek beszerzéséhez az alispáni hivatal segítségét is kérte a városi tanács. A horvát sereg csak néhány napig tartózkodott Pécsett. A megye északi irányában a Mecseken keresztül távoztak anélkül, hogy a várost és a megyét okkupálták volna. Az ellenséges horvát katonaság szeptember 25-én hagyta el a megyét. Nyilván azzal a céllal vonultak tovább, hogy Székesfehérvárnál egyesüljenek Jelacic főseregével. Roth tábornok seregének átvonulásáról Batthyány Kázmér jelentést tett a miniszterelnöknek, s egyben arról is értesítette, hogy a megyében megindította az ellenség elleni gerilla harcot. Az ellenséget hátulról és oldalról fogja nyugtalanítani. Elrendelte a drávai kompok és szállítóeszközök lefoglalását, az ellenség által szétosztott lázító proklamációk összeszedését. Amikor Batthyány Kázmér arról értesült, hogy az ellenség 16 szekéren lőszert szállít a főhadsereg után, Boros kapitány vezetésével 150 önkéntest küldött utánuk Mecsekszabolcsra, ahol még Pécsről jövők is csatlakoztak hozzájuk. Az így kialakult egész csapat vezetője Perczel Antal nemzetőrségi őrnagy lett, aki éppen egy szabadcsapat létrehozásán fáradozott Pécsett. Perczel Antalék Oroszló községben érték utol az ellenséget, ahol az megszállt éjjelre. Az oroszlói rajtaütést 1848. szeptember 28-án hajnali 4 óra tájban hajtották végre. Megakadályozták a szállítmány továbbvitelét. A község szélén a három emberből álló őrszemet lefegyverezték, benyomultak a faluba, s lefegyverezték a szekereik mellett álló katonákat is. A pécsi önkéntes nemzetőrök hadnagya, Popovics János tudott a nyelvükön, s megadásra szólította fel őket. A lőszerszállítmányt kísérő katonák szlavóniai sokacok voltak, s azonnal megadták magukat. Hangoztatták, hogy ők a magyarok iránt régi kiirthatatlan barátsággal viseltetnek. Nyolcvan határőr katona került így fogságba. Köztük egy tiszt és több altiszt. A 16 szekéren 32 hordó lőszer, 600 puska, s az őrök 80 szuronyos puskája. A zsákmányolt lőszerszállítmányt Batthyány Kázmér egyelőre Mohácsra szállította. Megkérdezte a miniszterelnöktől, hogy mi történjék az elfogott katonákkal. Megjegyezte, hogy jó lenne őket hazabocsátani a magyar vendégszeretet emlékével. De megállapította azt is, hogy az oroszlói rajtaütés Perczel Antal őrnagy okos és vitéz vezérletének, valamint a parancsnoksága alá rendelt pécsi önkéntesek kiváló magatartásának volt köszönhető. 4 * Mindenesetre a gerilla harcnak példája volt az ozorai rajtaütés; a pécsi és mohácsi nemzetőrök ezzel gyengítették az ellenség ütőképességét és késleltették a fősereggel való egyesülését. Roth tábornok amikor elhagyta Pécset, 51 könnyebben megbetegedett katonát hagyott vissza. Néhány nap múlva azonban már olyan állapotban voltak, hogy haza lehetett őket indítani. A kapitányi hivatal útlevéllel, élelemmel és orvosi bizonyítvánnyal látta el őket, fegyvereiket azonban elvette tőlük. A határig nemzetőröket adott melléjük kísérőkül. A horvát sereg lőszerszállítmányának az elkobzása a városban olyan aggodalmat támasztott, hogy majd a visszavonuló horvátok bosszút állnak, támadást intéznek Pécs ellen. A városi tanács védelmi intézkedésekre gondolt, s elhatározta, felkéri a miniszterelnököt, hogy küldjön a város védelmére egy ágyútelepet és rendes katonaságot. Úgy gondolták, ez elegendő lesz a város védelmére a rendes nemzetőrséggel és a Mohácson táborozó pécsi önkéntesekkel együtt. Felkérték Batthyány Kázmért is, hogy ne a városban, hanem a város
