Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben
delkeztek, ágyújuk nem volt. A hatalmas szervezetlen tömeg élelmezése megoldhatatlan feladatnak bizonyult, aminek eredményeként fosztogatásra is sor került. Június 13-án Majthényi a honvédekkel elhagyja a várost, s miután sem az új, sem a régi tisztviselők nem igyekeztek kezükbe venni ilyen zavaros körülmények között a város irányítását, teljes fejetlenség uralkodott. Az összegyűlt felkelők is kivonulnak a városból, amikor híre jön, hogy jelentősebb császári erők közelednek annak újabb birtokba vételére. A város lakóit összehívják a falak mögé, a kapukat lezárják és hozzálátnak a rendelkezésre álló védelmi erő megszervezéséhez. Június 15-én jelentős számú menekült érkezik, akik híreikkel rémületet keltenek, mire a város lakói nagy tömegekben indulnak a Mecsekbe és Pécsvárad felé, ahol honvédek vannak. Ilyen körülmények között természetes, hogy nem került sor komolyabb ellenállásra. Az igen óvatos ellenség azonban így is ágyúval lövi a várost, nem tudva, hogy nem tartózkodik-e ott jelentősebb erő. Az ágyúzásra azután teljes rémület lett úrrá a városon s amint arra lehetőség nyílott, követeket küldtek az ellenséghez Haas Mihály belvárosi plébános {később szatmári püspök), Schnechen br. őrnagy és Müller Ferenc városi tanácsos személyében. Borotha őrnagy „Fünfkirchner Hunde" megszólítással tisztelve meg a küldöttséget, öt napon belül fizetendő 200 000 frt. sarcot követelt, ennek elmaradása esetére a város rombalövetését helyezte kilátásba. De, hogy mennyire nem érezte magát biztonságban, azt mutatja, hogy nem mer bevonulni a városba, hanem visszavonul Siklós felé. Június 16-án a városban népgyűlést tartottak, amely 19 tagból álló Csend Bizottmányt választott, amelynek elnöke Pintér Mihály, jegyzője Nagy Imre lett. A bizottmányban való részvételt a papság azzal utasította el, hogy a város érdekeit pártatlansággal jobban meg tudja védeni. A város nevében küldöttséget menesztenek Siklósra a „Platzcommandó"-hoz egy németül szerkesztett emlékirattal, amely kifejti a törvényes felsőbbség iránti hűséget és hangoztatja a város ártatlanságát, és természetesen kéri a hatalmas sarc elengedését. Amíg a küldöttség odajár, a lakosság tömegesen hagyja el a várost, mire megtiltották a férfi lakosok eltávozását, megtorlásul vagyonuk elkobzásával fenyegetve. Június 17-én híre jött, hogy a kiküldöttek kapcsolatot teremtve a várost még a császári csapatokkal együtt június 11-én elhagyó főbíróval és alispánnal elérték a sarc elengedését, azzal, hogy nagyobb számú katonaság jön a városba, aminek terhét viselniök kell ugyanúgy, mint a korábbi sarcolás elengedésekor. Ezután sor került a császári csapatok bevonulására. Stokucha őrnagy lett a városparancsnok. Visszahelyezték hivatalába a Tanácsot, mire június 21-én a Csend Bizottmány lemond. Az eltávozott tanácsi tagok és tisztviselők részére 14 napos visszatérési határidőt szabtak meg hivatalvesztés terhe mellett. A császári csapatok parancsnoka pedig amnesztiát hirdetett a nyugalom mielőbbi helyreállítása érdekében. 16 polgárt azonban vagyonuk zárolásával kivettek az általános amnesztia köréből. A közgyűlés azonban ezekért is közbenjárt és kezességet vállalt értük. A megszálló csapatok a megye területén katonai ellenőrzést végeztek, a szomszédos megyékből be-betörő honvéd és nemzetőr csapatok ellen. Majthényi megkísérli, hogy Tolnában próbáljon megfelelő erőt szerezni Baranya visszafoglalására. Tervek születnek Pécs felszabadítására, ennek kapcsán Noszlopy július 11-én hajnalban 800 fős seregével Pécs alá vonul, de a többi tervezett erő távol maradása miatt visszavonul és csak a szerencsének köszönheti, hogy nem esik egész csapata áldozatul a nem körültekintően előkészített akciónak. 100 Július 15-én Mohácsra vonult be egy kisebb honvéd alakulat, de a Heinriquez gróf vezette császári erő kiszorítja őket a városból. Ez volt a szabadságharc utolsó fellángolása a megyében.
