Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben
bárhonnét egy kis csak néhány ezer emberből álló néhány ezer katonaság aránylagos lovassággal vegyítve hozzánk jutna az ellenség hátuljában roppant diverziót tehetnénk". Az ellenállás jobb megszervezésének rövidesen eredménye is mutatkozott, október 3-án tekintélyes császári sereg, köztük a János dragonyosok — akiknek mozgolódását Batthyány már régóta figyeltette — megkísérelték a Dráván való átkelést, de eredménytelenül. Rövidesen hír érkezett, hogy az addig félelmetes ellenség a Tolna és Fejér megyei nép bátor kiállásának eredményeként fegyvertelen hadifoglyok tömegévé változott, s a megye lakói hamarosan viszontláthatták a pár nappal azelőtt még elbizakodottan előnyomuló hadsereget, mint lerongyolódott, elcsigázott emberek tömegét. Ennek, a viszonylag nagylétszámú, jól felszerelt seregnek a vereségéhez feltétlenül hozzájárult a baranyai nép harca is. A lőszerutánpótlás zsákmányul ejtése komoly mennyiségű hadianyagtól fosztotta meg az ellenséget. Azontúl a meglehetősen kevés hadvezéri erényt eláruló Roth tábornokot időveszteségre késztette, ami nem kis mértékben járult hozzá hadjáratának kudarcba fulladásához. A megye és Pécs város életéről rendkívül ellentmondásos képet alakíthatunk ki két, egymásnak teljesen ellentmondó tartalmú forrás alapján. Szeptember első felében Kopcsányi József megbízást kapott arra, hogy mint királyi biztos Tolna, Baranya, Somogy, Verőce megye területén tevékenykedve tájékozódjon a „dolgok állásáról". Az Országos Honvédelmi Bizottmánynak címzett jelentésében rendkívül negatív képet rajzol Batthyány és a megyei tisztikar tevékenységéről. 62 A jelentés amellett, hogy sok igazságot is tartalmaz, nyilvánvalóan tele van túlzásokkal, sőt valótlan állításokkal. Ennek egyik forrása feltehetően személyének, tevékenységének túlhangsúlyozása, nagyfokú szubjektivitása Batthyány Kázmérral szemben. De bizonyosan a baranyai nép hangulatáról szerzett benyomása is. Igen sok elégedetlenséggel találkozott. Különösen azután, hogy Roth átvonulása sokakat meggyőzhetett arról, hogy a jó fegyverek ellenére a sereg harci értéke, a katonák közömbössége, kedvetlensége miatt nem volt magas. Bizonyos, hogy ez a tény is jelentősen közrejátszott az ilyen elítélő megnyilatkozások kialakításában, mint „nem mert ellenállni Pécs, hova csak 8 óra alatt is 10—15 ezer embert lehetett volna állítani a közel fekvő falvakból". 63 Mások arról nyilatkoztak, hogy egész falvak lakossága készen állt a tömeges felkelésre, de a „megyei elöljáróság semmi készületet, semmi rendelést nem tesz". Nem lehet okunk kétségbevonni ezeknek a megnyilatkozásoknak a megalapozottságát, de a belőlük levonható következtetések eltúlzását sem. — Többségük a közvetlenül fenyegető veszély elmúltával fogalmazódott meg akkor, amikor már tapasztalataik voltak arról, hogy mennyire nincs összhang az ellenséges agitáció és a bevonult ellenség valóságos törekvései között. Mindezzel együtt sok igaz elem is található e kijelentésekben. Batthyány és a megye azonban nem akkor járt el helytelenül, amikor a népet Roth betörésének pillanatában nem sorakoztatta fel az ágyúkkal szemben. A mulasztás korábban történt, akkor, amikor semmit sem tettek a népfelkelésnek gerilla akciók szervezésére való felkészítésére. Ezért valóban felelős az egész megyei tisztikar Batthyány Kázmérral együtt. Ez a felelősség azonban megoszlik a felsőbb vezetéssel, de az alul lévő tömegekkel is, akik csak a veszély utolsó pillanatában vállalták tömegesen a harcot. Rendkívül egyoldalúnak, túlzottnak, sőt kifejezetten rosszindulatúnak látszik Batthyány olyan módon történő beállítása, mint aki semmit nem tett a haza érdekében. Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy Kopcsányi közvetlenül nem ismerhette a megyei kormánybiztos tevékenységét. Erre utal a Pécs és Batthyány közötti rossz viszony beállítása, amelyből kitűnik, hogy ennek valóságos alapjait sem ismerhette. 64 A tények ismeretében ugyanis Batthyány magatartása nem csak érthető, hanem helyeselhető is. így látta ezt az OHB is, amely igen nagy fenntartással fogadta Kopcsányi jelentését, különösen annak Batthyány személyét érintő részét. Erről megállapította, hogy a