Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

Ha ezen intézkedésre a tisztelt közönségnek nincs is különös meghatalmazása, ne kételkedjék, hogy mind azon lépés, melly a haza megmentésére irányoztatik, utólagosan jóvá ne hagyattassék ott, hol a jelszó: a haza java mindenek felett."

40 Az emelkedett hangvételű felhívás azonban nem talált hasonló visszhangra a városi közgyűlésen. A városi polgárság az ellenséges betörés hírére nem az ellenállás megszervezését, hanem vagyonának, bőrének megmentését tartja fő feladatának. Tehát semmi olyat nem kíván tenni, ami a várost — esetleg — elérő ellenség felháborodását ellene kiváltaná. Cselekvésre képtelennek mutatkozik, tevékenysége jóformán nem áll másból, mint rémületet tükröző, segélykérő levelek megfogalmazásából. Ilyen módon az újoncozás csak igen nehezen haladt előre s ezt az esős idővel igyekeztek magyarázni, illetve az ellenséges propaganda hatásával, „...miután azonban egy ember s ennek határt nem esmérő pártja rontá meg nálunk leginkább, a törvény és hatóság iránti engedelmességet, oly nehézségekkel küzdeni kéntelenítettünk, miszerént csak a jobb remény tarthat meg bennünket, melyet egyedül a kormány támogatásától várunk..., ellent nem állhatunk, katonaságunk nincs, pusztán állunk, mintha rólunk gondoskodni sem kellenék, holott a végső veszélybe csak mi vagyunk, és talán előbb pusztíttatunk el, mint ezen levél Budán elolvastatik."

4

' Ilyen alapokon elképzelhető, hogy miként folyhatott a védelem szervezése, amikor annak erejében maguk a szervezők sem bíztak. Ugyanakkor az ellenséges agitáció nem szűnt meg egy pillanatra sem. „Jellasic nevével aláírt nyilatkozatok s bujtogató elferdítéssel s hazugsággal tele proclamátiók hintetnek szét a nép között."

42 A vármegye szeptember 14-én tartott gyűlésén is foglalkoznak az ellenséges propaganda kérdésével és határozatot hoznak, hogy a megye német ajkú lakói részére megrendelik az „Ofner Pester Zeitung" számait, hogy ellensúlyozzák a reakciós agitáció hatását. A rossz szervezés, az ellenséges propaganda, a megfelelő minőségű tisztek hiánya, a felszerelés és kiképzés gyengesége a megye határain álló nemzetőrség katonai értékét minimálissá tette. A fegyelem is igen alacsony szintű volt. Az itt állomásozó veszprémi nemzetőrök pl. anélkül, hogy megvárták volna, hogy felváltásuk megérkezzen, helyüket elhagyták és visszatértek megyéjükbe.

43 A veszély fokozódására Pécs város közgyűlése szeptember 17-én felhívást intézett a város lakosságához: „Pécs város lelkes fiaihoz! Szabaddá lett hazánk esküdt ellensége, az önkény leghívebb zsoldosa, a horvát bán, már a Balaton partján vonul a békés hon szíve felé, hogy gyilkos tőrrel oltsa ki virulásnak indult életét. Házát, családját, életét, nemzetét, szabadságát, nincs ki megvédje a magyarnak, önmagánál egyéb, ha tehát szabad fiai kívántok lenni egy szabad és boldog hazának, tanúsítsátok e nemes vágyat a jelen pillanatban, melly századok óta legfontosabb és talán utolsó, a nemzet függetlenségének, szabadságának, életének megmentésére hív fel benneteket. Ifjak! A magyar szabadság zászlója ki van tűzve: tiszta kebeletek egész lángjával esküdjetek hozzá, nincs szebb hivatás, mint egy szabad haza megmentéséért síkra szállni. Öregek! Ha éltetek alkonyán gyermekeitek rabságát, nyomorát látni nem akarjátok, buzdítsátok azokat a haza védelmére, szabadföldre nyugodtan hajolnak fejeik, a gyávák sírját szétszórja a győző vad dühe. Gazdagok! A sors ajándékát nemes áldozatokkal érdemeljétek ki, minél több hazafit állítsatok ki, annál biztosabbak vagytok, hogy örömeitek senkinek önkénye nem fogja keseríteni. Pályakeresők! Vitézségnek és kitartásnak soha szebb babér nem virult; nem választ el hosszú epedés a hősök jutalmától, fegyveres karral közvetlen érette nyúlhattok, és tisztelni fogja az utókor szabadsága megmentőjét, honának hős aggastyányait.