Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

lobogók díszlettek. A nép örege apraja, tódult közelébe és a végtelen „Zsivió" harsogtatta a levegőt. Egy órai tartózkodása után tovább indult, amint mondatik Zágrábba menend...

10 Ebéd után utunkat tovább folytatván és hálásra értünk Csagjaviczára, mert utunkat Verőcze, Várasd felé irányítottuk. Május 7 ... Verőczére értünk ebédre. A kortsma és a szolgálat d^sperutus, mégis mivel lovaink már fáradtak voltak, az éjt is itt tölteni elhatároztuk. Itt megtekintettük Agusszal a néhai Pejacsevits Grófok, most Herczeg Lippének tulajdonához tartozó Urasági, kívülről igen pompás és nagyszerű Kastélyát.

11 Az egy nagy Szobán kívül, mely mozaikkal van padolva és melynek falfestményeit régi ütközetek ékesítik, éppen mit sem találtunk benne különöset. Szinte örvendve, hogy megszabadulunk, eme nem legjobb szellemű váróstul, vagy inkább fészektül. — Másnap — Május 8 Korán reggel megindultunk és ebédre a Katonai Végvidékű Sz: György Helységbe jutottunk. Ezen helység egy órányi távolságra esik Magyar Hontól, dobogott szívem, hogy ahoz oly közel jutottam, úgy képzeltem mintha annak levegőjét szíhattam volna, sétálás közben a Helység végén egy magasabb homok dombon álltam, szemeimet a lehetőségig megerőltettem, látni akartam Hazám hegyeit, ágaskodtam, haj be hasztalan, a láthatár végtelen tengerébe megtört látásom, és tsak a táj után sejdítem, édes, szomorú Hazám fekvését. Ebéd után, estvére Kaproncza Városba érkeztünk. Itt vendéglőt keresve, a kotsik mellett gyalogoltunk, egyszerre ily féle hang ütötte meg füleinket: ,,gledáj Magyári".

12 E hang csúfolódó volt, és rettenetesen hatott reánk, amiért aki így fogadott bennünket, amint később megtudánk egy Illyr katona Tiszt volt. Nem tudom mit gondolt, vagy mi czélja volt, és azért az Isten úgy áldja meg őtet, amint gondolkodott. Tudom, hogy a magyar e földön Sympathyával nem bír, de szerencsétlen, földön futó magyart megkímélhette volna gúnyos felkiáltásával. Estvélire lementünk a közönséges Étterembe, itt többen jöttek össze az előbbkelőknek látszóak közül. Vatcsora közt egy öregetske kapitány ily kérdést intéze hozzánk: „Mein Herrn welcher heiszt won Sie Scitovszky? Mire az illető magát annak lenni jelentvén: az akkép válaszolt: „Ich habe in der Zeitung gelesen, dasz Ihre Herr Ankel der Bischoff auf sezuer Reise nach Wien ausgewaubl, und miszhandelt geworden sey."

13 A hír reánk leverőén hatott, nékem a számból majd kiesett a falatom és a szerencsétlenséget azért sem tartottam lehetetlennek, mivel ily félét már Pétset is hallottunk. Május 9 Reggelire Ludbregbe értünk, itt összvetalálkoztunk egy vélünk együtt Szerentsétlen Menekvőre ti. P. Ubaldus Bátaszéki Theresianum Javak Kormányzójával, ettül értettük, hogy a Bán Sexárdrul el vitetett magával mint Kezeseket, a többi közt Albanits Kalmárnak Hitvesét is. Ugyanezen Patertül hallottuk azt is, hogy egyik jóbarátunk és egykori elvtársunk a bátaszéki ügyvéd Horváth Leopold bennünket elhagyott és az ellenpárthoz szegődött; gondolám magamban: bölcsen ugyan de vallyon betsületesen e? Más kérdés. Ismét ebédre Varasdra érkeztünk, ahol egész délután és még másnap is: megnyugodni szándékoztunk.