Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Fényes Miklós: Kelemen József pécsi kanonok naplója

Kelemen József a következőket írja : Pécs 1848. Csudálatos 1848 esztendő! A' Pozsonyi Ország Gyűlés zavaros kezdett lenni; ugy tettszik a' Magyarok is majmolni akarták a' Francziákat, hogy valamint ott Paris adja a' tónust az egész Országra nézve: ugy Magyar-honban is Pestről jöjjön a' hangulat; a' következés bizonyítá: hogy Klauzál Gábort és Csányi Lászlót — előkelő kolomposait a' Liberálisoknak — azért hagyták Pesten, hogy ott a' népet, azt a' sok szemét népet — lassan, lassan készítgessék el a' zavarra. Ismét történt: hogy Március derekán egyszerre összvecsoportozások lőnek Pesten, 's megszülettek a' pesti petitionak pontjai; mellyek az Ország Gyűlést is, mely eddig a' törvényes úton halladott, a' forradalmi térre sodorta. Itt Pécsett Március 18-án kiáltatott ki a szabadság, 's midőn másnap a' Templomba mentünk 8 órakor hordatták körül város hajdúja által a' Szabadságot, alkotmányt, 's egyenlőséget hirdető czédulák, a' legnagyobb betűkkel nyomtatva lévén: ÉLJEN a' szabadság, éljen a' király éljen a' Haza! mindenfelé a' városba a' legnagyobb mozgalmak, nyughatatlanságok, zsibongások, 's aligha a' papság elkerülte volna a' kirablást, ha ezen estve tűz nem támadott volna, a' mi a' figyelmet oda fordítván, a' mitől mindnyájan méltán féltünk, csakugyan szerencsésen megmenekültünk. A' Papság ellen szörnyű ingerültség mutatkozott, mit a' jobbára Protestáns, Kálomista, Luthranus Liberálisoknak emissariussai mindég élesztettek. Perczel Miklós asztalra állott a' Sz: Háromság előtt a' piarczon, 's onnét predicalta az egyenlőséget „Nincs most többé Földes Úr, így szollott, nincs nemes, nincs fő Papság, hanem mindnyájan egyenlők vagyunk" A' mit halván a' piarczon vasárnapi napon ácsorogni szokott káptalani jobbágyok, egymásra néztek, és káromkodások között mondák: Koma ha ez így van, jerünk haza, vegyünk paripát, puskát, pisztolyt. Erre nézve minden uriszolgálatok ezen naptól fogva megtagadtattak, a' mi annál szomorítobb volt, mert az essőzések miatt a' tavaszi vetések elkésvén, még semmi vetve nem volt, a' parasztság szabadsági mámorában dolgozni nem akart, a' napszámot fel czigázta, ugy hogy volt ollyan szemtelen, a' ki midőn a' káptalan öllfáját akarta hordatni, egy öli fának behozásáért 10 forintot kért pengő pénzben, — így folyt az idő szüntelen való nyughatatlanságok között, elkezdődtek a' katona állítások, a' Nemzet-őrök, önkéntesek, Hon-védek, Kossuth Huszárok, és Isten tudja mifélék állítattak, az újságokban szüntelen az hangzott: ,,A' Haza veszedelemben vagyon" innét az adakozásra való felhívásnak hossza, vége nem volt, majd ajándékot, majd költsön pénzt, majd az ezüstnek, czinnek a' hazaoltárára tevését követelték. Ekkor adta oda a' Káptalan is, — előbb a Püspökkel tanácskozván — a' székes Egyháznak nagy ezüst lámpáját, a' mi egy mázsa és 6 (fontot?) nyomott és éppen azon mintára volt öntve, mint a' mely most bronzból vagyon a' nagy oltár előtt; azonkívül füstölőket, naviculákat, majd másfél mázsa ezüstöt. Később a' nagy harang levételét kívánták, hogy abból ágyút önthessenek, egyre ostromolták a' városi kiküldöttek a' Püspököt, ki a' dolgot a' Consistoriumban elő adván, a' tanácskozásnak az lett vége, hogy inkább vétessék egy ágyú készen, csak hogy a' nagy harang megmentessék, és így történt hogy bizonyos summa pénz lefizetése mellett a harang megmentetett. Gyalázatos idők! ha az ember az útzára kiment, utánna kiabáltak: minek ez a' sok hiába való Pap, nekünk most katona kell, azért mindenfelől az kívántatott, hogy a' Papok a' Nemzet-őrök közé besoroltatván menjenek strázsára, mert a' V. Ispántól fogva minden hivatalnokok rendre strázsát áltak. — A drávánál is őrök állítattak Horváth ország ellen, hogy a' horváthok berontásátol őrizzék az országot. 1849. 30 Januarii jöttek a Császáriak be Pécsre, a' sárga fekete zászlót ki kelle tűzni minden tornyokra, jöttek pedig Nugent, Dietrich és Pálfy Generálisok. Nálam 2 tiszt, 2 közlegény és első éjjel 19 ló hált, de azután csak 3 ló maradott. Ezek elmenvén, Eszéket nem sokára megadták a' Császáriaknak. — Jobbára rongyos horvát