Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Fényes Miklós: Kelemen József pécsi kanonok naplója

Kelemen József pécsi kanonok naplója FÉNYES MIKLÓS A Pécsi Egyetemi Könyvtár egyik, az irodalomban többször is emiitett, de mindmáig le nem közölt kézirata Kelemen József pécsi nagyprépost (a napló írása idején még kanonok) naplója. Kelemen József a napló írását 1848-ban kezdte el, részletes adatokat tartalmaz az 1848— 49-es pécsi eseményekről, majd az 1850—56 közötti időszak legfontosabb, főként egyházi vonatkozású eseményeinek leírását foglalja magában. Ahhoz, hogy a naplóban foglaltakat megfelelően értékelhessük, mindenekelőtt a naplóíró Kelemen József személyével kell foglalkoznunk. Kelemen József életrajzi adatairól Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái" című müvének V. kötetében az 1366—67 hasábon a következőkben számol be : „Kelemen József, pécsi nagy-prépost, szül. 1790. márcz. 17. Faddon (Tolna m.), hol atyja községi tanító s jegyző volt; a gymnasiumot Pécsett végezte; a bölcseletet Szombathelyt hallgatta s a pécsi egyházmegyébe fölvétetvén a pesti központi papnevelőbe küldetett, hol a theológiát végezte s 1811. okt. 10. pécsi püspöki altitkár lett; 1812. nov. 12. miséspappá szenteltetett föl. 1815. jún. 29. titkárrá léptették elő; ugyané napon a szászvári plébános meghalálozván, annak helyébe küldték és febr. 23. fölesküdött. 1832. decz. 6. pécsi kanonok lett, 1833. jan. 23. elfoglalta új állását és márcz. 19. a pécsi lyceum aligazgatója, 1836. pedig a káptalan décánja lett. 1838-ban betegeskedése miatt aligazgatói állásáról lemondott. 1842. bóthi szent Móricz apátja, az 1843—44. pozsonyi országgyűlésen a káptalan követe, 1844. tolnai alesperes, 1848. éneklő kanonok, 1851 lector és szent Jánosról nevezett pécsi prépost. 1854. máj. 25. pécsi nagyprépost. Meghalt 1868. márcz. 5. Pécsett. 100 arany jutalmat tűzött ki Lucanus Pharsaliája magyar fordítására, melyet Baksai Sándor nyert el. Egyházi s jótékony czélra hagyományozott összegeit fölsorolja Brüsztle." Hogy Kelemen a maga korában elismert személyiség lehetett, arra abból következtethetünk, hogy halálakor mind az Egyházi Lapok (1867—68 évf. 768 p.) mind a Magyar Sión megemlékezett róla sőt utóbbi igen szépen méltatta érdemeit (1868 évf. 239 p.) Külön ki kell emelnünk, hogy Brüsztle „Recensio universi cleri dioecesis Quinque-ecclesiensis" című művének negyedik kötetében szintén részletesen foglalkozik Kelemen József személyével. Brüsztle méltatásából kiemeljük a következőket : „(Kelemen József; a legszerencsésebb képességek embere volt, széles olvasottságú, tudománnyal telített, csodálatos ítélőképességgel bírt, a latin stílusban a legválasztékosabb, a latin és az ókori klasszikusokban nagyon tájékozott volt, úgy hogy méltán mondható: vele a tudományok nagy tárháza semmisült meg, amikor 1868. március 5-én életének fénye kialudt." Kelemen József a fentiek szerint a pécsi egyházmegye elismert, kiemelkedő egyénisége volt. A magunk részéről viszont az 1848—49-es pécsi eseményekkel kapcsolatos maradandó alkotását emeljük ki. Az aránylag kevés helyi feljegyzés között Kelemen naplója jelentős dokumentumként értékelhető. Igaz ugyan, hogy Kelemen szubjektív és hivatásánál fogva meghatározott látószögből értékeli az eseményeket, mégis ennek ellenére, a helyi történeti adatok pontosabb feltárása érdekében tartjuk szükségesnek a napló tárgyunkra vonatkozó részének közlését. *