Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

E szerint csak azoktól, kik a közügyeket kezelik, vagy kezelni akarják, függend : hogy tárogassunk, vagy hallgassunk. Kívánjuk, hogy hallgathassunk. Pécsett 1848-ik május 31-én. Másoknak rettentő példájára!"

13 A későbbiekben a lap valóban nem egyszer „körmösen mustrálgatja a tanács tagjait".

1

* A vármegye vezetősége is felismerte a sajtó jelentőségét, s azt, hogy nem közömbös, mit olvas a vármegye népe. A Közlöny megindulásakor néhány tucatot megrendelnek és azokat szétosztják a megye községeiben. Ezzel szemben mikor Zemplén megye Táncsics lapjának betiltását kérte a kormánytól, a kérelemmel Baranya megye is azonosította magát „tekintve hazánk veszélyes állapotát, minden a belcsendet veszélyeztető és vagyonbiztonságot háborító lapnak rögtöni betiltása szoros kötelességgé vált".

17 Az első miniszteri leiratok áprilisban érkeztek Pécsre. Szemere belügyminiszter utasítja a várost, hogy 1848 XXIII. tc. értelmében a tanács és választott polgárság elnökválasztó és újító közgyűlést tartson és ennek megtörténte után képviselőválasztás következzék. A miniszteri leiratot plakátokon hirdették a város lakóinak. Április 22-én kelt István nádor leirata, amely Batthyány Kázmér főispáni kinevezését tartalmazta, ugyanezzel a keltezéssel érkezett a belügyminiszteri értesítés is. A „Pesti Hírlap" május 18-i számában olvasható az a határtalan lelkesedés, amellyel a megye és város lakói a piros bogyósok vezérének kinevezését s május 4-i beiktatását fogadták. Valóban Batthyány Kázmér személye méltó is volt erre a nagy megbecsülésre, ez a kiváló szellemi képességekkel és jellembeli tulajdonságokkal rendelkező férfi a baranyai események kiemelkedő vezére, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc főnemesi résztvevőinek egyik legnagyobbbika. A főispáni beiktatásra közgyűlést hívtak egybe, a megelőző napon — május 3-án — már mindenhonnan mintegy 5000 megyebeli gyűlt össze. Este a várost kivilágították és lobogós és fáklyás menet vonult zenekísérettel a főispán lakása elé. A községek mindegyike saját lobogójával jelent meg, s már maga ez — szemtanúk állítása szerint — több mint 350 zászlót jelentett.

18 A főispán beiktatásánál nem tartották meg a régi szokást, hogy istentisztelet előzze meg — ehhez az elhatározáshoz nem kis mértékben járult hozzá Scitovszky magatartása is. A közgyűlést, amelyen az 1848. évi 16 tc. alapján minden község külön képviselővel jelent meg, s amelyen a nép először élt politikai jogával, a szabad ég alatt tartották meg. Miután az okiratot felolvasták és az új főispán hivatali esküjét letette, régi szokás szerint székestől együtt háromszor felemelték hatalmas éljenzés közepette. Batthyány ezek után nem a karokhoz és rendekhez, hanem a „tisztelt vármegyéhez" intézve szavait, mondta el beiktató beszédét. A rövid beszéd rendkívül világos gondolatmenetben mutat rá azokra az alapvető változásokra, amelyek a forradalom és a március—áprilisi törvények eredményeként végbementek. Kifejezi az ezekkel való személyes azonosulását s az igényt, hogy következetes megvalósításukért az egész néppel együtt kíván dolgozni, mert eredményhez csak ez az együttműködés vezethet. Természetesen mindezek alatt olyan együttműködést ért, amelyen belül kifejezésre jut a liberális nemesi érdekegyesítési politika lényege, a nemesség vezetőszerepe, a szélsőségek elkerülése s mindezek eléréséhez rendelkezésre áll „a vármegye rendszer s az általa táplált közéletünk, mely egy bizonyos politicai önkormányzásra való kiképzettséggel, mely a felforgatás üdéjében paizsul tárul ki fejünk felől, melly oka, hogy újra születésünk kevésbb vajúdással járt minálunk mint más nemzetek körülöttünk".

19 A főispán első ténykedése az április 11-én szentesített törvények értelmében szervezett munka elindítása volt. Ebben a megalakult 200 tagú bizottság segítette, amelynek tagjai között a községek képviselői is helyet foglaltak. Batthyány kinevezése után a régi tisztviselői kar konzervatív érzelmű tagjai beadták lemondásukat. Az így megürült tisztviselői széke-