Pécs-egyházmegyei R. Kath. Tanítók névtára Magyarország fennállásának ezredik évétől kezdve (Pécs, 1896)
63 1879. évi XVIII. törvényczikk a magyar nyelv tanításáról, a népoktatási tanintézetekben. (Szentesítést nyert 1879. évi május hó 22-én. Kihirdettetett az országgyűlés képviselőházában 1879. évi május 24-én, a főrendiházban 1879. május 25-én. Megjelent az „Országos Törvénytár“-ban 1879. május 28-án.) Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására, minden állampolgárnak kellő mód nyujtassék, e végből a következő intézkedések állapíttatnak meg : 1. §. Minden, akár felekezeti, akár másnemű oly tanítóképző-intézetben, a melyben a tanítás nyelve nem magyar, a magyar nyelv, mint már az 1868. XXXVIII. t.-cz. rendelete szerint is ez intézetekben köteles tantárgy, oly óraszámmal tanítandó, hogy azt az egész tanfolyam alatt minden tanítójelölt, beszédben és Írásban elsajátíthassa. 2. §. A jelen törvény hatályba léptét követő 3 évi tanítóképző intézeti tanfolyam eltelte után, vagyis 1882. évi junius 30-tól kezdve tanítói oklevelet senki sem nyerhet, és a képezdei tanfolyamot akár magán utón, akár tanintézetben 1882-re vagy azután végzett egyének közül tanítóul vagy segédtanítóul senki sem alkalmazható, a ki a magyar nyelvet beszédben és írásban annyira el nem sajátította, hogy azt a népiskolákban taníthassa. 3. §. A már hivatalban levő, vagy tanítói pályára lépő azon egyének, kik a képezdei tanfolyamot az 1872-től 1881-ik év végéig terjedő időközben végezték el — illetőleg végezendik el — avagy ezen idő alatt léptek, vagy lépnek a tanítói hivatalba, kötelesek a magyar nyelvet, ha azt nem bírják, a jelen törvény hatályba léptétől számított 4 év alatt annyira elsajátitani, hogy azt a népiskolában tanítani képesek legyenek.
